Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXIV. évfolyam 14. szám, 2014. április 6.

A dicséret az erkölcsi nevelés egyik eszköze, ezt Deák Ferenc, a „haza bölcse” is vallotta. A jutalmazás a jó, a helyes következménye. Sok neme közül legajánlottabb az okkal-móddal alkalmazott nevelő dicséret. A megdicsértnek a lelkében megteremti azt az erkölcsi állapotot, aminek eredményeként a teljesített kötelesség megnyugtató tudata lesz legfőbb jutalma. A kevés önbizalmúra nagyon üdvösen hat a dicséret. Ebben a kritikus világban próbáljunk élni az erkölcsi nevelés eme eszközével! Számos kutatás alátámasztotta korábban, és napjainkban is igazolja, hogy a dicséretnek, az elismerő szavaknak, a pozitív megerősítésnek milyen varázslatos ereje van! Szemben áll ez a negatív megerősítéssel, szidással, elmarasztalással, mely komoly károkat okozhat.

Valamikor a pedagógiai iskolában is azt tanultuk, hogy a híres szovjet pedagógus, Makarenko, három párhuzamos osztályt vett kísérlet alá; az A osztály tanulóit mindenért megdicsérte, a B osztályt nem dicsérte, nem tett megjegyzéseket, magukra hagyta őket, a C osztály tanulóit pedig minden kis hibáért szidta, negatív észrevételeket tett. Az eredmény: a dicsért osztály óriási eredményeket ért el, a második valahol a gyengék között maradt, a harmadik egy önbizalom nélküli, nagyon gyenge osztály lett.

Panoráma

Fotók: Kalányos OttóTudományos konferencia Gyulafehérváron 

Katolicitás és etnocentrizmus az egyházban címmel szervezték meg március 28–29-én a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Kar Pasztorálteológiai Intézetben és a Megtestesült Bölcsességről nevezett szemináriumban az V. Nemzetközi Tudományos Teológiai Konferenciát Gyulafehérváron.

Az idei rendezvényt Holló László, a papnevelő intézet rektora nyitotta meg számos vendég, az intézet tanárai és a kispapok jelenlétében. A konferencia által fölvetett téma értelmében az előadók a következő kérdésre keresték a választ a maguk szűkebb szakterületén: lehetünk-e jó katolikusok úgy, hogy mellette egy nemzet „jó tagjai” vagyunk és fordítva. Marton József dékán, a konferencia társszervezője elmondta: a nemzetieskedés az egyházon belül könnyen vezet szakadáshoz. A korai egyházakban kialakult eretnekségek is nemzeti egyházakat akartak, így váltak ki az egyetemes egyházból. Ferenc pápa az Evangelii gaudium című apostoli buzdításában arról ír, hogy a különféle népek sajátos kultúrájuknak megfelelően élik meg az evangéliumot, úgy, hogy a sokszínűség arca is szépen megmutatkozik ebben, s ez mutatja a katolicizmus sokszínűségét is.

Panoráma

Nyolc évvel ezelőtt kezdett sugározni a Mária Rádió Nagyváradról: ezt ünnepelték március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a munkatársak, az önkéntesek és a rádió támogatói. A Mária Rádió a Partiumban, majd egész Erdélyben hamar ismertté vált, s úgy tűnik, mára fontos, nélkülözhetetlen, bizonyítja, hogy a hitet az éteren keresztül is lehet építeni, erősíteni, terjeszteni. Az élő adásban sugárzott születésnapi ünneplést szentmisével kezdték. Szőcs Csaba műsorigazgató szerint a rádió túl van az első, a felfuttatási, ismertető perióduson, most már arra koncentrálnak, hogy minél több keresztényt tudjanak a rádió mellé ültetni, rászoktatni a műsorok hallgatására. A jövő tervei közt szerepel a kulturális irányba történő kibontakozás, a vallási műsorok mellett a kulturális, irodalmi, művészeti témákat kibontó műsorok beiktatása a Mária Rádió programjába, a hithirdetést így a kulturális misszióval társítva. Felkérésünkre Szőcs Csaba műsorigazgató az itt következő Ünnepi sorokban fogalmazta meg gondolatait és terveit.

Panoráma

Fotó: seminarium.roErdélyben nyolc éve hallgatható az éter hullámain a Mária Rádió, a gyulafehérvári szeminárium pedig három éve ad otthont a világon az egyetlen olyan stúdiónak, mely egy papnevelő intézetben található. A rádió nyolcéves fennállásának megünneplése után a szemináriumban járva a kispapokkal beszélgettem az ott található stúdióról, arról, mit jelent nekik a rádiózás, mi a stúdió karizmája.

 

Milyen műsorok hallhatók innen a szemináriumból?

Panoráma

Fotó: Vas-Csitei TímeaMárton Áron püspökre emlékeztek március 27-én Veszprémben, a Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központban, a városban zajló Erdélyi Napok előrendezvényeként. A 75 éve püspökké szentelt főpásztor életéről szóló kiállítást nyitójáték előzte meg és a boldoggá avatási perét bemutató filmet vetítették, ezt pódiumbeszélgetés követte. A programon Márfi Gyula veszprémi érsek is részt vett.

Az épületbe betérő látogatók időszaki kiállítás keretében, a földszinti kiállítótérben elhelyezett tárlaton korabeli dokumentumok, fotók segítségével ismerhetik meg a szent életű főpásztor életét, valamint boldoggá avatási folyamatának eddigi és várható állomásait. Az eseményre Veszprém városából, sőt távolabbról is számosan eljöttek, Erdélyből Vízi Zakariás kolozsvári plébánost hívták meg a szervezők, aki az esti beszélgetés egyik résztvevője volt. „Amit itt látunk, abból nyilvánvaló, hogy a szentté válás nem a halál után kezdődik, hanem már életünk során” – mondta a plébános a kiállítás anyagát megtekintve, és egyben arra utalva, hogy azt a boldoggá avatási eljárást, amely most Rómában folyik, a püspök későbbi szentté avatásának reményében indította a Gyulafehérvári Főegyházmegye. Hozzátette: rengeteg dokumentumunk van, melyekből kitűnik, hogy a főpap a kommunista titkosszolgálat legmegfigyeltebb embere volt. Erről tanúskodik az a mintegy 77 ezer oldalnyi jelentés, melyet róla írtak. 

Panoráma

Március 23-án, vasárnap délután évfordulóra gyűlt össze a falu apraja-nagyja, ismét hívek sokasága töltötte meg a nagypeleskei templomot. Szép számban érkeztek zarándokok Szatmárról, a környező falvakból, sőt külföldről is. A nap fontos eseménye az úti ikon megszentelése volt, valamint egy időkapszula elhelyezése, amely a Nemzetközi Időkapszula Egyesület adatbázisába is bekerül. Az időkapszula egy olyan tartály, amelyben régi idők tárgyai vagy információk találhatók. Egyfajta kommunikáció ez a jövővel. Általában valamilyen jeles esemény alkalmával, ünnepség kíséretében helyezik el, hogy aztán a (közeli vagy távoli) jövőben kinyissák. A jeles esemény ez esetben az ikonszentelés volt, amelyet a nagypeleskei Istenszülő-ikon két éve történt, gyalogos menetben való hazahozatalának emlékére festettek meg és közel a templomhoz, az országút mentén szentelt fel ifj. Pallai Béla helyi parókus. Az ünnep templomi szertar­tással kezdődött, ahol a paró­kus szentbeszédében a „peles­kei kincs” rövid történetét mondta el: „Vak az, aki nem látja, hogy a Mária-kép itthon maradásának valami oka van. Felújított állapotban templomunk ékessége lett. Mégis mintha árva s egyedül lenne. Ezért gondoltuk úgy, hogy az úti ikonunk ennek a Mária-ikonnak a párja legyen, miként az a régi, 1700-as évekből származó ikonosztázionon volt. Akik a templom előtti úton elhaladnak, ismerjék meg, hogy Szent Mihály a mi védőszentünk, égi pártfogónk.” Az ikon alkotója Cristina Busuioc, Szatmár megye egyedüli temperafestményekre szakosodott, okleveles festő restaurátora. Tíz év alatt több mint 1000 ikont és az ország számos műemlék ikonosztázionját állította helyre. A Szatmári Múzeum szakembere azon kevesek egyike, akik Erdélyben fára festett vallási témájú festményeknek adja vissza régi csillogását. 1969. március 14-én, Szatmáron született, házas és jelenleg egy kisfiú boldog édesanyja. Munkái közül a leghíresebb a 17. századi neamt-i kolostor ikonosztázionjának restaurálása. Több magángyűjtőnek dolgozott már, de grafikával és reklám-formatervezéssel is foglalkozik. Amikor a nagypeleskei Istenszülő ikont felfedezték, elsőként ő látta el azt védőréteggel, hogy megóvja az esetleges további romlástól.

Panoráma

A boldogság nemzetközi napjává nyilvánította az ENSZ két évvel ezelőtt március 20-át. A világnap üzenete elsősorban az, hogy nem a gazdasági értékek, a növekedési számok a legfőbb mutatók, hanem az emberek boldogságát, elégedettségét más feltételek is befolyásolják.

Idén március 20-án a nagyváradi Szent Márton Idősek Otthonában is megünnepelték a boldogság világnapját, ráérezve arra, hogy az emberi élet egyik legalapvetőbb célja a boldogság keresése. A délelőtti program nyitott beszélgetéssel indult, amelyen a bentlakó idősek saját életükből, tapasztalataikból szerzett bölcsességükből merítve, határozták meg a boldogság mibenlétét: itt többek között a hit, a család, a béke, a remény, a szeretet, az elégedettség érzése, a közösség, a mindennapok öröme és az egészség jelentek meg kulcsfogalmakként. Egyesek irodalmi alkotásokat is idéztek. Többek között elhangzott A szegény asszony könyve Vörösmartytól T. Ági néni olvasatában, K. Éva néni pedig az Istenem, köszönöm című verses imát osztotta meg. K. Bandi bácsi saját anekdotát hozott. Továbbá számos világi és egyházi személyiség boldogság-gondolata hangzott el.

Panoráma

Különleges ünnepségre került sor március 30-án, a Gyü­mölcs­oltó Boldogasszony ünnepét követő vasárnap Szent­katol­nán és Hatolykán. Gyü­mölcs­facsemetéket ültettek azoknak a gyerekeknek a tiszteletére, akiket 2013-ban kereszteltek: Hatoly­kán a temp­lomkertben három, Szent­ka­tol­nán a plébánia kertjében hét fát ültettek. Opra István plébános elmondta, már két éve gondolkodik, tervezgeti, hogyan is fogjon hozzá, s addig gondolkodott, hogy mind a két esztendőben elmúlt Gyümölcsoltó ünnepe. Az idén nem halogatta tovább, a szülőkkel megbeszélve sikerült megvalósítani a nemes tervet. Minden gyerek édesapja vagy valamelyik hozzátartozója elültette a fát vasárnap a mise után, a fa elé egy kis faoszlopon plakettet is elhelyeztek, amelyen a gyermekek neve és megkeresztelése dátuma olvasható. Aki tehette, elhozta a kis embercsemetét is. A fák megáldása alatt a kántor és a hívek énekeltek. A plébános pedig elmondta: „A megkeresztelt gyermekek a hit világosságát kapták meg, mint mi mindnyájan. Ezeket a fákat azért ültetjük, mert legtöbben azt se tudják, hogy ebben a nagy ajándékban mikor részesültek. Ezek közül természetesen én sem vagyok kivétel, hiszen én magam sem tudom, mikor kereszteltek. Mostantól kezdve a gyermekek tudják majd, mikor részesültek a hit ajándékában, hiszen ezek a fák ezt örö­kítik meg.”

Panoráma

„Minden ember értékes, tud valami olyat, ami a közösség számára fontos, mert társadalmunk attól egész, hogy mi, emberek különbözőek vagyunk.”

A fogyatékkal élő fiatalok társadalomba való beilleszkedésének a segítése a nagyváradi katolikus Caritas égisze alatt 2001 áprilisa óta működő Tanácsadó és Információs Iroda fő célkitűzése. A szeretetszolgálat évében nem titkolt vágya a szervezetnek megváltoztatni az előítéleteket, biztosítva az esélyegyenlőséget az emberibb, méltóságteljesebb életért. Éppen ezért a Rád is szükségünk van program során a fogyatékkal élő fiatalok lehetőséget kapnak, hogy az önkéntes munkán keresztül bekapcsolódjanak a Caritas mindennapi életébe.

Az ötlet néhány éve, egy hollandiai látogatás során született, ahol a fogyatékkal élő fiatalok teljes életet élnek, megfelelő felkészültséggel rendelkeznek, felelősségteljes munkát vállalnak, és különösebb akadály nélkül helytállnak a mindennapokban. Ettől ihletve Nagyváradon is az a cél, hogy a helyi lehetőségekhez igazodva esélyt, lehetőséget és teret biztosítsanak ahhoz, hogy az itthoni sérült fiatalok is meg tudják mutatni a világnak: ők éppoly értékes tagjai a társadalomnak, mint egészséges embertársaik, és nem sajnálatra van szükségük, hanem odafigyelésre, esélyre, az önálló élet lehetőségére.

Panoráma

Fotó: Bokor JudithA székelyudvarhelyi FVR március 22-én tartotta a hagyományossá vált nagyböjti lelkinapját Bőjte Mihály ferences testvér vezetésével. Reggel a ferences templomban a közösség tagjai és a szerzetesek együtt elimádkozták a zsolozsmát, majd a kolostorban lendületes és színes elmélkedés következett, témája: az Atya irgalmas szeretete. Elmélkedtek a lábmosás szertartásáról, az Úrhoz való tartozásról, a hozzá való visszatérésről. Példaként a tékozló fiú története állt, bár ennek az evangéliumi résznek a címe inkább: Az irgalmas atya. Nagyon sok kereszténynek a nagyböjti időről a keresztút és a böjtös étkezés jut eszébe. Nagyböjti ráhangolódásképpen a résztvevők megtekintettek négy kisfilmet. Az egyik kisfilm fontos figyelmeztetéseket tartalmazott: tartózkodj a dühtől, a gyűlölettől, az ítélkezéstől, a csüggedéstől, a panaszkodástól, a megbántástól, a túlzott elvárástól, és azon légy, hogy megbocsáss mindazoknak, akik megbántottak valamivel.

Panoráma

A plébánia lelki életem otthona címet kapta a március 29-én Nagyszebenben Raicea Oscar főesperes-plébános támogatásával tartott lelki­nap. A szervezők e téma köré csoportosították a közel négy órában tartott elmélkedéseket, foglalkozásokat. A nagyböjt harmadik hetének szombatján tartott lelkinapon a szeben-fogaras-erzsébet­városi főesperesi kerület valamennyi gyermeke és fiatalja részt vett. Jelen voltak a segesvári, a medgyesi, a kiskapusi, a szentágota-bolyai, a vízaknai, a szeben-teréziánumi és a szeben-belvárosi plébániákhoz tartozó gyermekek és fiatalok, ezek plébánosai, segédlelkészei, valamint a csoportok kísérői is.

Tamás Barna főegyházmegyei ifjúsági főlelkész, fogarasi plébános a fiataloknak elmondott elmélkedésében Ferenc pápa egyik gondolatát fejtette ki. Az imádkozásra hívta fel a jelenlevők figyelmét, pontosabban arra, hogy kihez kell imádkozni. A délelőtt folyamán a szervezők próbálták a gyerekekből kiaknázni mindazt a bensőséges köteléket, amely őket az egyházhoz, a plébániához köti. A Plébániai tükör című csoportfoglalkozás alatt olyan kérdésekre keresték és várták a választ, mint: Mi a plébánia? Melyek a plébánia által nyújtott lehetőségek? Milyen emlékek kötnek a plébániai, egyházközösségi életéhez? Milyen értékeket találnak abban, hogy bekapcsolódnak a plébániai élet tevékenységeibe?

Panoráma

Március 22-én fiatalok vidám hangjától csengett a kézdivásárhelyi Kanta utca és a Szentháromság templom környéke. A regisztráció után a napsütésben összerázó játékokkal indult a nap azon fiatalok számára, akik Istennel akarták elölteni a napjukat.

A játékos összerázódás-ismerkedés után el is kezdődött az első témával való barátkozás, ami a szerelem hormonális hátterének magyarázatát boncolgatta. Roberta (aki vegyészmérnök hallgató) segített megérteni a szerelem biológiai hátterét, illetve a résztvevők segítségére volt abban, hogy tudomást szerezzenek arról, milyen kémiai folyamatok zajlanak le a testükben, amikor szerelemtől vannak túlfűtve, vagy éppen egy szakítást élnek át. Erről így vallott utólag egy résztvevő: „Számomra jó volt a biológiai alátámasztás és sok minden kiderült, illetve letisztult bennem ezáltal. Tetszettek a tanúságtételek. Jó erről a témáról fiatalosan, fiataloktól hallani. Úgy érzem, megerősödött bennem is a tisztaság és amellett való döntés, hogy nem akarok tömegember lenni.”

Panoráma

Autóbuszokkal, papjaik kíséretében érkeztek Nagybányára a szatmári főesperesség ministránsai március 22-én, szombaton, az Egyházmegyei Ifjúsági Iroda által szervezett zarándoklatra. A zarándoklaton Szatmár, Erdőd és Ugocsa esperességek közel százötven fiatalja vett részt. A program célja a ministránsok megjutalmazása volt egy olyan kirándulással, amely ugyanakkor bemutatja nekik egy másik város templomait, katolikus közösségeit.

Előbb a Szent József-templomba érkezett a mintegy százötven ministráns, ahol Magász Jenő plébános, valamint az ifjúsági iroda referensei, az ifjúsági és ministránslelkész köszöntötte őket. „Úgy járjatok az úton, hogy érezzétek a mellétek szegődő Jézust, figyeljetek rá, engedjétek, hogy szóljon hozzátok, lássátok őt a környezetben, ahol elhaladtok, az arcokban, amelyek rátok mosolyognak, vegyétek észre ma a szépet és a jót!” – buzdították a fiatalokat indulás előtt. Mindenkinek adtak egy zarándokfüzetet, amely tartalmazta a látogatásra kerülő templomok leírását, és egy-egy erre vonatkozó kérdést, feladatot is, amelyet a helyszínen kellett megoldani. Minden templomban elmondtak ugyanakkor egy imát, vagy közösen énekeltek.

Egy falat a léleknek

· Ahhoz, hogy a lelkünk a bűnbánatra hajol­jon, illetve hogy megszülessen bennünk az irgalom, meg kell állnunk. Jézus is mindig megállt, amikor szánalomra méltó embert, embereket látott, és „megesett rajtuk a szíve”.

· Ha nem engedjük meg azt magunknak, hogy megálljunk, akkor legfeljebb csak programokat teljesítünk, de sohasem adunk esélyt önmagunknak, illetve másoknak.

Útjelző

Odaadta magát teljességgel a szeretett Istennek – Mária nyomában… 

„Krisztuson kívül – írja című Bordet – senki sem adta magát olyan teljességgel a szeretett Istennek, mint a Szűzanya.” – bár mindannyian erre törekszünk. Sokszor nehéz…

Olyan Istennek, akit nem szeretek, nem élek meg, nem tapasztalom meg, hogy szeret, nem tudnám a végsőkig odaadni az életemet. Bűnöm, hogy sokszor odaadom, de hányszor visszaveszem… Odaadottá szeretnék válni számodra Istenem, úgy, ahogyan Jézus és a Szűzanya is teljességgel átadták magukat Neked.

Én biztosan nem adtam volna oda életemet Istennek, ha nem tapasztaltam volna meg szeretetét. Ma teljességgel átadom magam neked, ismételten szerető Istenem. Tarts meg ebben az odaadottságomban…

Emlékezzünk régiekről

Hetven éve halt meg: 

P. Hartmann Mihály Tivadar ferences atya. Fogarason született 1874. május 31-én. Ünnepélyes fogadalmat tett 1896. június 21-én. Pappá szentelték 1897. január 18-án. Fogarason, Kőhalomban, Szárhegyen házfőnök, Zsákodon helyettes lelkipásztor, a segesvári kórházban halt meg 70 éves korában, 1944. április 15-én.

 

Hatvan éve haltak meg: 

Dr. Floznik György. Verespatakon született 1888. június 12-én. A középiskolát Gyulafehérváron, a Teológiát Rómában a Német–Magyar Kollégiumban, a Szent Gergely Egyetemen végezte. Filozófiából és teológiából doktori címet szerzett. Pappá szentelte 1913 októberében Majláth G. Károly püspök. Ditróban volt káplán. 1914–16-ban a szerbiai háborúban tábori lelkész. Utána Verespatakon plébános. 1919-től teológiai tanár. 1923-tól püspöki titkár, majd irodaigazgató. Értékes tanulmányokat is írt katolikus folyóiratokban. 1935-től 1951-ig Borbándon volt plébános. Nagyon értékes pap volt. Borbándi magányában is szívesen elbeszélgetett a papnövendékkel, szívesen hallgatták elbeszéléseit, a hívei is szerették. Mint nyugdíjas Petrozsénybe költözött, az ottani ferencrendi nővérek lelkiatyjaként és gyóntatójaként működött. Ott is halt meg 1954. április 5-én, 66 éves korában.

Pitypang

Orbán Balázs

Melyik magyar ember ne ismerné Orbán Balázs nevét? Ki ne hallott volna a Székelyföld leírása című többkötetes munkájáról? Mivel e sorozat a híres erdélyi magyar utazókról szól, kihagyhatatlan Orbán Balázs személye, bármennyire is ismert. Enciklopédikus honismereti művével pótolhatatlan értékeket mentett meg a feledéstől, és egyben kiapadhatatlan forrás lett a legtöbb történelmi, valamint földrajzi tudományos ágnak. Lengyelfalván született 1829-ben, Hargita megyében. Édesapja ősi, gazdag székely család leszármazottja (máskülönben báró Orbán Balázs), édesanyja görög származású volt. Iskoláit Udvarhelyen a római katolikus, majd a református gimnáziumban végezte. Egy véletlen esemény, az anyai nagymama halála vitte a 19 éves Balázst Konstantinápolyba azért, hogy a rájuk maradt vagyont birtokba vehessék. Viszont évekig tartó pereskedésbe keveredtek a mohamedán egyházzal a vagyon miatt. Ezt az időszakot használta ki Orbán Balázs 19 évesen, hogy nagyobb körutazást tegyen Közel-Keleten és Görögországban. 1848. március 28-án indult el egy barátjával, és bebarangolta az akkori török birodalmat, Szíriát, Palesztinát, Egyiptomot. Bejárta a nagyobb városokat: Bejrútot, Jeruzsálemet, Kairót, Alexandriát, Athént, valamint a libanoni hegyeket, a Holt-tengert stb. Meglátogatta a nevezetesebb égei-tengeri szigeteket. Néprajzi gyűjteményét az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek adományozta. Művének azért van nagy értéke, mert pontos részletességgel ismerteti mind a történelmi, mind a műemlékek helyzetét. Mikor fülébe jutott a magyar szabadságharc híre, hazasietett, de még útközben egy 150 fős, olasz emingránsokból álló szabadcsapatot szervezett. Soha nem kerültek harcba, mert mire hazakerült a csapattal, a szabadságharcot leverték. Ekkor vált Orbán Balázs hontalanná. 1850-ben menekülnie kellett, Londonban telepedett le. Ekkor dolgozta fel útjainak tapasztalatait, és később, 1861-ben itthon adta ki Utazás Keleten címmel. Annak idején órajavítással tengette az életét. Innen költözött át az akkori magyar emigránsok által lakott Jersey-szigetre, majd 1855-ben Konstantinápolyban telepedett le. 1859-ben családjával együtt hazaköltözött Lengyelfalvára. A kiegyezés után Pestre ment és részt vett az akkori politikai élet sodrásában, de valójában inkább a honismereti tudományok vonzották. Mivel nem volt családja, a végrendeletében a magyar népet nevezte meg örököséül. Ezért vagyona egy részét a székelykeresztúri unitárius kollégiumra hagyta, a másik részét pedig az EMKE-re (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület). Soha nem feledte életének fő célját, nevezetesen a Székelyföld bejárását, abból a célból, hogy levéltári és tapasztalati anyagot gyűjtsön szűkebb hazájáról. Nagyszabású és aprólékos kutatómunka eredményeként született meg főműve, a Székelyföld leírása címú monográfiája. E mű bemutatja az öt székely szék, akkoriban Udvarhelyszék, Marosszék, Háromszék, Orbaiszék, Kézdiszék és a barcasági területeket, valamint a torockói volt székely széket és annak sajátosságait. Munkájában több mint 520 települést és várost, ugyanakkor több mint 80 várromot, szász templomot, barlangot, forrásokat, műkincseket és régészeti leleteket ismertet. A magyar és székely városkutatás első jelentősebb könyve, és egyben Székelyföld legátfogóbb ismertetése, hisz valamennyi utána következő szerző az ő munkáján alapszik. 1890-ben halt meg Pesten. Sírja Szejkefürdőn található, és figyelemre méltó, hisz a 15 székelykapu közül az elsőt maga Orbán Balázs állíttatta halála előtt két évvel, 1888-ban. A legutolsó kaput, közel az oldal aljához, 2009-ben állították.

Hírek, hirdetések

Márton Áron püspök a csíksomlyói zarándokvonatok „védnöke”

Az elmúlt évek hagyományait folytatva, az idén is útra kel a Boldogasszony Zarándokvonat Csíksomlyóra és a Fekete Madonna Zarándokvonat Lengyelországba a Misszió Tours és a MÁV Nosztalgia Kft. együttműködésében – jelentette be Budai László szervező csíkszeredai sajtótájékoztatóján. A Boldogasszony Zarándokvonat június 5. és 8. között viszi az utasokat, s ebben az évben harmadik alkalommal indul Budapestről Erdélybe, a csíksomlyói búcsúba. A Fekete Madonna Zarándokvonat június 23. és 26. között negyedik alkalommal kel útra a lengyelországi Czestochowába, a magyar pálos szerzetesek által alapított világhírű kegyhelyre. „Magyar keresztényként éljük meg ezeket az utakat, idén a zarándoklatunkat Isten szolgájának, Márton Áron püspök oltalmába ajánlottuk, boldoggá avatásáért folyamatosan esedezünk egész út alatt” – nyilatkozta Budai László a Kossuth Rádiónak. (Kossuth Rádió)