Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Nagybányán gyűl­tek össze a szatmári, nagy­károlyi és máramarosi fő­­­espe­resség papjai március 11-én, 12-én és 13-án, hogy rekollekciós napjukon töltekezzenek. Szabó József, az egri szeminárium spirituálisa, érseki tanácsos, pápai káplán tartott előadást nekik A sa­má­riai asszony története címmel, amelyben az evangéliumi történet (Jn 4,1–42) alapján bemutatta Jézus lelkipásztori tevékenységét. Előbb az asszony tragédiáját tárgyalta, megvizsgálva, mi történt vele, hiszen a probléma megoldásához fontos annak teljes megértése. Ezt a folyamatot segédanyaggal támogatta az előadó, az írott szöveg alapján a vizsgált bibliai részlet szereplőjének valóságát építették fel, érzelmeivel, hiedelmeivel együtt. Az asszony ugyanis hiedelmeit igaznak fogadta el, azok az egész életét meghatározták, valójában azonban hazugságok voltak. Hiedelmeink négyfélék: a saját magunkkal, másokkal, a világgal és az Istennel kapcsolatos hiedelmek, amelyekhez minden esetben érzelmek is kapcsolódnak.

Azt is megvizsgálták, hogyan erősíti meg hiedelmeit az ember a hétköznapokban. Majd Jézus hozzáállását vizsgálták, mindazt, amit az asszonnyal tett. Jézus nem tett csodát, vagyis a lelkipásztori attitűd, amellyel közeledett hozzá, amellyel meggyógyította, bárki által alkalmazható. Nem kell hozzá csodatévő hatalom, rendkívüli kegyelem, erre mindenki képes – jelentette ki az előadó.

Jézus nem ítéli el a bűnöst, hanem ismerve életét, kéréssel fordul hozzá, elbeszélget vele, és mély elfogadó szeretetet tanúsít. Erre az asszony a lelke legmélyén régóta szomjazik, s Jézus megadja neki, és ezzel rá is vezeti arra, hogy az ajándékot el tudja fogadni.

Szabó József kiemelte: „Nagyon jó önismeretre van szükségünk, és különbséget kell tennünk az úgynevezett elméleti – ahogy szemléljük – és zsigeri – ahogy valóban megéljük – istenkép között. Óriási különbség lehet olykor a kettő között. Papként beszélhetek Isten irgalmasságáról, prédikálhatok szépen róla, de ha legbelül nem ezt élem, akkor nem érzem jól magam a vele való kapcsolatban. Itt kell megvizsgálnom, hol vagyok én, milyen hiedelmeim vannak Istenről, milyen a zsigeri istenképem. Milyen az önképem? Mit gondolok a hívekről? Mit gondolok az életről általában? Amikor ezeket megvizsgálom, spontán módon leírom, akkor tudom viszonyítani az evangélium értékrendjéhez és beállítani az igazság szerint. A hiedelmek, ha nem tisztázzuk önmagunkban, az egész életünkre rányomják a bélyegüket, és megbéníthatnak. Ezt tudatosítani kell, az igazság szerint átírni és aszerint élni.”

A rekollekciós napok a szatmári egyházmegye teljes papsága számára lehetőséget adtak a lelki felüdülésre, megújulásra.