Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

2012 októberében kezdődött az immár nyugalmazott XVI. Benedek pápa által meghirdetett hit éve. Ennek jegyében hívták meg dési rendházukba a fiatalokat a ferencesek március 1–3. között. A három nap alapgondolatát A hit hegyeket mozgat! (vö. Mt 17,20) mottó adta. A találkozó híre pedig – mely Isten változatos eszközeivel: templomi hirdetés, elektronikus körlevél, Facebook-esemény, főleg pedig személyes megszólítások formájában sokakhoz eljutott – a középiskolásoktól az egyetemistákon át a már dolgozó fiatalokig 140 főt mozgósított.

Március 1-jén, pénteken keresztúttal és szentmisével kezdődött a program azoknak, akik korábban érkeztek, de a csak vacsorára „berobbanókat” is ugyanolyan hangulat, kézfogások és üdvözlés várta, mint az „illendőbb” időben érkezőket. Mindig megragadó a figyelem, derű és természetesség, amellyel a testvérek fogadják az érkezőket, ahogyan számon tartanak mindenkit. Utolsókként csak azután ültek asztalhoz, miután a vendégek már az összes fogáson, teán-kávén túl voltak. A Vatikáni Múzeum helyett egy kolostor konyhájába kellene ellátogatnia ilyen pillanatokban annak, aki az egyház erejét kutatja, vagy azt keresi, van-e ebben „az egészben” valami.

Az első este szentségimádással folytatódott, és abban teljesedett ki, hogy lehetőség volt találkozni a minden nap velünk levő, minket mindig váró Úrral. A Désen töltött idő egy picit a kolostori élet ritmusát ismertette meg a résztvevőkkel, bár az ottlétük inkább megbolygatta az immár nyolcszáz éve fennálló rendet és regulát. Minden­esetre a szombat reggel (március 2.) zsolozsmával kezdődött. A délelőtt folyamán tanítás következett, amelyet a ferences csúcstechnológiának és Pantea Tibor kolozsvári ferences testvér tolmácsolásának köszönhetően a nem magyar anyanyelvűek is élőben „foghattak”. Orbán Szabolcs testvér a hitről mint a három isteni erény egyikéről beszélt. A Katolikus Egyház Katekizmusát is magával hozta, bemutatta annak rövidebb tartalmi kivonatát, azokat a részeket, amelyek illenek a résztvevők korához, érdeklődéséhöz. Hogy miért fontos a hit igazságait megismerni, egy frappáns metaforával szemléltette: pusztán az elmét, a rációt pallérozva C++-szal, a periódusos rendszerrel vagy a rendhagyó igék ragozásával, anélkül, hogy kellő figyelmet fordítanánk a hitéletre, olyan, mintha csak egyik kezünket edzenénk. A másik közben gyámoltalanul csüng, sorvadozik. Hittel lehetséges a hegyeknek mint leginkább masszívként és mozdulatlanként ismert képződményeknek – azaz a nehézségeknek, kudarcoknak – a félregördítése az Isten felé vezető útból.

Az „elmélet” után a „gyakorlatot” körülbelül tízfős kiscsoportokban beszélték meg a résztvevők. Kinek-kinek a saját „hegyéről” volt szó: ez lehet egy idegen nyelv, egy előtte álló államvizsga-dolgozat, a benne rejlő és követelőző vágyak, rossz szokások. A délelőtti ismerkedős, játékos program során mindjárt tesztelhették is a résztvevők, mennyire szilárd ez a hit, amikor többek között ilyen kérdés bukkant fel: „Hiszitek-e, hogy egy lufit egy percig csak fújással a levegőben tudtok tartani?” Egymás segítésének és az összefogásnak egyértelmű eredménye volt, amikor a külön minden csoport által font és hitét jelképező köteleket összebogozták, és így el tudták húzni azt az autót, amely teljesen véletlenül épp a templom bejárata elé talált parkolni, a sofőrjét pedig semmi módon sem lehetett előkeríteni.

Délután a kreativitást tornáztatták: minden csoport színdarabot állított össze megadott, a hithez kapcsolódó témában. Ennek nyomán a kolostort a szentmiséig nagymamának öltözött fiatalemberek, egyből Jézusnak készülő ferencesek és sörösüveggel randalírozó diszkótöltelékek lepték el.

Fechete Jenő testvér a homíliában arról beszélt, Isten minél hamarabb ránk – rád és rám – akarja zúdítani megbocsátó és felemelő szeretetét. Kiengesztelődik veled, „örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne” (Szof 3,17). Ettől az ígérettől fellelkesülve mutatták be a résztvevők a délután gyümölcseit, csupa Oscar-gyanús színdarabot a hit gyümölcséről, a harcos vagy éppen cselekvő hitről.

A találkozó legkülönlegesebb pontja akkor következett, amikor azt gondolhatták a résztvevők, már csak a „takarodó” lehet hátra. Miután ki-ki csendben végiggondolta, hogyan, kik és milyen események által alakult a hite útja, arra hívták a résztvevőket, hogy ezt szemléletesen és konkrétan járják is be a kolostor termein végighaladva. Égő gyertyával, a nehézségeket szimbolizáló kőhegy egy darabjával a kezükben indultak a résztvevők erre az útra Isten gyermekeiként való megszületésüktől, a keresztségtől. A szentségek, bibliai idézetek, liturgikus eszközök jelölték az utat olyan képekkel és gondolatokkal, amelyek közel álltak az egyes résztvevőkhöz: például a bérmálkozáskor választott közbenjáró elmélkedései, a lakótárs fotója mosolygott rá… Mindez a tékozló fiú történetének keretébe ágyazva beszélt a mindenkit másként, nagyon személyesen szerető Isten jóságáról, amelyről a legutolsó teremben Jenő testvér tett tanúbizonyságot. A végére az út elején meredező hegy teljesen átrendeződött, hiszen a megfeszített Krisztus lába elé került.

Március 3-án, vasárnap ismét zsolozsma, szentmise következett, majd a résztvevők kiscsoportokban próbálták meg leszűrni a sűrű napok legfőbb útravalóját. Emlékül magukkal vitték az immár teljesen széthordott hegy egy-egy darabját, új vagy elmélyített barátságokat, a jubileumi torta ízét, különleges ajándékként P. Daczó Lukács áldását. És vitték a mustármagnyival több vagy erősebb hitet, egy kis elszántságot, az idei FerIZán, a FerBiT-en, a hivatástisztázó találkozón való viszontlátás reményét.