Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Ismerősök és ismeretlenek, régi barátok és új emberek gyűltek össze a szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak a magyarországi Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat (KASZ) és a Gyulafehérvári Caritas által szervezett, már hagyománnyá vált lelkigyakorlatára március 19–22. között Csíksomlyón, azért, hogy újra külön-külön és együtt is megtapasztalhassák Isten végtelen irgalmának és szeretetének erejét. Az előadásokon, amelyeket Fazekas György, a KASZ lelkésze tartott, a résztvevők mélyebben megérthették a zsoltárok mögött rejlő mély mondanivalókat, tanításokat, amelyek segítettek abban a felismerésben, hogy történeteink, megélt életeseményeink ott rejtőzködnek a sorok között.

A nehéz pillanatokban sokszor úgy érezzük, hogy távol van tőlünk Isten, távol térben és időben. De felmerül a kérdés: igazából messze van az Isten, vagy csak mi látjuk így? Mikor bajban vagyunk, mikor szomorúak vagyunk és minden reménytelennek tűnik, messzinek éljük meg Istent, pedig mindig ott van mellettünk és fogja kezünket. Sokszor kérdezzük: Miért? Miért pont én? Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt: meddig van az, hogy a miérteken gondolkodunk, amikor a múltunkon töprengünk, azt rakjuk rendbe, próbáljuk megérteni magunkat, és mikor jön el a pillanat, hogy továbbindulhassunk. Fontos lerendezni a múltat: elfogadni és megbocsátani. De el kell jönnie a pillanatnak, amikor megszületik az a döntés, hogy tovább kell lépni. Felemelő pillanat az, amikor az addig oly sokszor feltett „miért?” kérdés egyszerre értelmet nyer és átformálódik hálaadásba, amely egyenlő a megbékéléssel és az önmagunk elfogadásával. A múltra való emlékezésnek reálisnak kell lennie, magába foglalva jó és rossz emlékeket egyaránt. Csak ezáltal lehet teljes. A közösség segíthet, támogathat és utat mutathat, de sose szabad elfelejtenünk, hogy egyedül vagyunk, egyedül Istennel. Szerencse vagy szerencsétlenség a sorsunk? A mi döntésünk: saját hozzáállásunkat mi választhatjuk.

Érzelmek színes kavalkádja kísérte végig e hosszú hétvégét. Szentmisék, tanúságtételek, kis- és nagycsoportos beszélgetések segítették a résztvevőket a felismerésben, miszerint minden hegynek megvan a maga völgye. Ahhoz, hogy feljuthassunk a csúcsra, át kell haladnunk a völgyön, és csak rajtunk áll vagy bukik, hogy ezt miként és mikor tesszük meg. Isten pedig követ, kísér és bátorít megbocsátó és gondviselő jóságával.

A résztvevők így vélekedtek a hétvégéről:

„Sok ajándékot kaptam, bátorítást, erőt. Csodálatos hétvége volt, nagyon hálásan köszönöm Istennek és a munkatársaknak is! Sok mindent új megvilágításban látok, a csoportbeszélgetések és az útmutatá­sok alapján. Isten adjon további erőt s kegyelmet ehhez a csodálatos munkához!”

„Hálás vagyok, hogy újra itt lehetek. Hoztam magam, adok-kapok játékot játszottam. Viszlek titeket. Viszem a könnyeket, viszem a kacajokat. Zsákom jól megpakoltam, időbe telik, míg kirámolom. A szeretet maradjon meg köztünk, a Jó Pásztor terelgetésével maradjunk az úton. Egy tökéletesen tökéletlen alkoholista.”

A következő szabadító lelkigyakorlatra július 2–5. között kerül sor, ezúttal Gyergyószent­miklóson.