Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

A II. vatikáni zsinat aktualitása a ma egyházában 

Lukács László piarista, a rangos magyarországi katolikus folyóirat, a Vigilia főszerkesztője, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Egyetem tanára volt a Katolikus Akadémia vendége március 21-én. Átfogó előadása bevezetett a zsinat fogalmának rejtelmeibe: az első zsinatok fontosabb jellegzetességei után jobban érzékelhetővé vált a II. vatikáni zsinat rendkívülisége. Hiszen nemcsak váratlan összehívása váltott ki megdöbbenést, hanem ezt a zsinatot tapasztalhatóan végigkísérte a mindig frissességet, megújulást és sok meglepetést okozó Szentlélek. A zsinatot összehívó XXIII. Já­­nos pápa tettét még utóda, a későbbi VI. Pál is merész lépésnek tartotta. Ellenzői pedig azt remélték, hogy a zsinat gyors lesz, és kimerül majd a meglévő rend restaurálásában. Ám a Szentlélek munkálkodása megfordította a dolgok menetét, a világegyház püspökei átvették az irányítást a római kúria tisztségviselői kezéből, s a zsinat valódi megújulást hozott. A zsinatot megelőző liturgikus, biblikus mozgalmak szervesen beépültek, a cél az eredethez való visszatérés volt. Az előadó a zsinat fő kérdésköreinek nevezte az egyház közösségiségének, a kollegialitásnak a kérdését, valamint a vallásszabadságét, az egyház s a világ kapcsolatáét. A zsinat fogadtatásában, eszméi életre váltása során két látásmód érvényesült: a progresszív és a konzervatív. Előbbi sokszor túllőtt a célon, utóbbi a zsinat egészét utasította el. Lukács László kiemelte, a helyes középút a folytonos reform elve.

A zsinat céljai közül az ökumené: a kereszténység egy­­ségének előmozdítása konkrétan is megnyilvánult a zsi­­naton a nem katolikus keresztények meghívása által. Cél volt továbbá az alkalmazkodás (aggiornamento) és a hatásos párbeszéd a világgal. Ez az egyetlen út, ez képes korrigálni az előző korok hibáit, nyitni, a misszió feladatát teljesíteni, hiszen az egyház a történelem során mint hatalom jelent meg, vagy bezárkózott a Vatikán falai mögé. A zsinat pasztorális jellegű volt, XXIII. János és VI. Pál egyetértett abban, hogy nem elítélésekre van szükség, hanem reformra. A II. vatikáni zsinat minden szempontból korszakhatárnak tekinthető, a több száz éves sebekre: egyházszakadás, reformáció adott válaszokat és megoldásokat hordozta.

A továbbiakban az előadó a II. vatikáni zsinat tanítását egy szemléletes ábrán mutatta meg, majd a négy konstitúció alapgondolatairól beszélt. A Dei Verbum szentírási alapokon Isten és ember szeretetkapcsolatát magyarázza. Isten az emberiség teljes történetében ott van, a beteljesedés Krisztus által valósult meg. A Lumen gentium Istennek nem csak a keresztényekre kiterjedő szeretetét hirdeti. Az egyház Isten népe, Krisztus új családja, alapja a testvéri közösség, a kommunió. A Sacrosanctum concilium arról beszél, a megváltás a liturgiában valósul meg, amely forrás és csúcs, magát az isteni életet kapja meg az ember, akit Krisztus önmagával egyesít, ezért válik fontossá a hívek aktív részvétele. Ennek gyakorlati megvalósítása az anyanyelven való misézés, a szembeoltár, a két szín alatti és kézbe áldozás. A Gaudium et spes az egyház és a világ viszonyának a dokumentuma. Az egyház nemcsak a túlvilági üdvösséget hirdeti, hanem eligazít az emberiség evilági boldogulásában is. A konstitúció aktuális: a megváltás kegyelme egyetemes, az egyház „a világ szíve” kell hogy legyen. A II. va­­tikáni zsinat megvalósítása, vallja Lukács László XVI. Benedek pápát idézve, „még csak most kezdődik”!

A Katolikus Akadémia következő előadását április 11-én a kar egykori diákja, jelenleg a Leuveni Katolikus Egyetem doktorandusza, Csonta István tartja Laikus vagy világi krisztushívő? Hagyomány és újszerűség a II. vatikáni zsinat álláspontjában címmel.