Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

Mária iskolájában 114. 

Az isteni gondviselés elérkezettnek látta az időt, hogy – bár csak egy népnél, de az egész világnak szólóan –
közelebb hozza a megígért asszonyt: jövendölésekben, előképekben és jelképekben. Isten előre be akarta mutatni anyját a világnak.

Mária még nincs itt, de fénye az évezredek éjszakájában, az Ószövetség történetén keresztül már átszűrődik hozzánk. Valóban, olyan nagy tény, mint Mária eljövetele, lélektanilag bevezetésre előkészítésre szorul!

A Teremtő az Istenanya szépségét, reményeink hordozóját előbb csak fátylon keresztül akarta bemutatni, mert éjfekete sorsunkban, átmenet nélkül, meg sem tudtuk volna érteni hirtelen feltűnését. Lénye előbb halk dallamokban rezdült felénk a világok mélységein át, s csak azután, az „idők teljességében” fog szétömleni zengő folyamokban, fénnyel és erővel. Mária egyedülvalóságát is jelenti az a tény, hogy jövetele előreveti fényét, miként a pirkadat is már valamiképp a napot szemlélteti.

Mindez folyik az Ószövetség hivatásából is. Az ószövetségi kinyilatkoztatás azért van, hogy az Újszövetséget jelképezze, előképekben előre bemutassa.

Az ószövetségi és újszövetségi kinyilatkoztatás, középpontban a megváltással, ugyanazon egy isteni üdvösségrend két része – az egyik az előkészítés, a másik a beteljesedés. Így a Megváltó anyjára is vonatkozik Szent Ágoston mély értelmű megállapítása: Az Újszövetség elrejtve benne él az Ószövetségben; az ó az újban feslik majd virágba.

Mária is ott van az Ószövetségben – legalábbis árnyképekben. És mi hogyne vágyódnánk várva várt személyének legalább az árnyéka után! Nagyon is természetes az, hogy a Messiást váró Ószövetségben a Messiást hozó anyának is központi szerep jutott úgyszólván mindannyiszor, valahányszor az eljövendő Messiás felé fordul a figyelem.

Bizonyára jó előre vigasztalást és fölemelést is akart adni Isten az emberiségnek akkor, amikor a Megváltó édesanyjának halvány képét az évezredek távolából előre bemutatta. Azt akarta, hogy az ősevangéliumban megígért asszonyról az emberiség, legalábbis hivatott szószólóiban meg ne feledkezzék, következésképp az emberiség a jó reménységet a megújulásban el ne veszítse. De még mélyebbre is tekinthetünk!

Mária elválaszthatatlan Krisztustól, az első októl, akivel együtt – másodlagosan, erkölcsi értelemben – a teremtett világ és üdvösségrend létesítő tényezője, a teremtmények legelső mintaképe. Illett tehát az isteni bölcsességhez, hogy a Messiással együtt az ő lénye is szétáradjon az üdvösségünket előkészítő Ószövetségben.

 Erre vonatkozólag igazak Berlen szavai: „Bármi, ami igaz és szűzi tiszta; bármi igazságos és szent; szeretetre méltó és jó hírnevű; ha erény, ha fegyelmezettség dicsérete … ezek mind a Szent Szűzéi, ezek mind benne vannak a Szent Szűzben.”