Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Szükség van a kivonulásra, a pusztába menésre, hogy egyedül Jézussal lehessünk. Vele keressük meg életünk zsákutcáit, a kelepcéket, amelyekből mi nem látjuk a kiutat, de ő megmutathatja nekünk. A lelki tisztulás csak Jézussal történhet meg. A magányban rátalálhatunk a szépre, a jóra, arra az értékre, amit ő szán nekünk. Ekkor mondhatjuk: igen, Atyánk, egészen a tieid vagyunk, vezess akaratod szerint, hogy megtudja a világ, hogy te vagy, törődsz velünk, és szereted tieidet. Az életbe belemerülve észre sem vesszük, mi az, ami elszívja energiáinkat, ami hátráltat. Amivel azonban Isten áldott meg, az energiával, derűvel, életkedvvel tölt fel. Az Úr lendületet ad, mert a tiszta szeretet felemelő, a javunkat akarja. Isten önzetlenül segíteni akarja életünket, és a fény felé irányítani tekintetünket.

Ezt a fényt próbálta keresni az a közel százkilencven feleség, édesanya, aki a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban lelki hétvégére gyűlt össze a március 6–8. közötti hétvégére, amelynek témája az időgazdálkodás volt. A Gyulafehérvári Családpasztorációs Iroda szervezésében és a magcsoport odaadó munkája révén valósulhatott meg a rendezvény. A pénteki bevezetőben a kézdivásárhelyi Tuzson Erika rávilágított a szeretet fontosságára. Teréz Anya szavaival magyarázta meg ennek mélységét: „Nem az számít, hogy mit teszel, hanem, hogy mekkora szeretettel”. Máris életre kapott ez a mondat, amikor az előadóterem kávézóvá alakult át, ahol minden asztalra egy-egy témakezdő gondolatot helyeztek el. Hamarosan az addig egymásnak ismeretlennek tűnők közvetlen, szeretetteljes beszélgetésekbe elegyedtek. Feleségek, édesanyák közös gondjai kerültek így napvilágra, oldódtak fel könnyekben, és születtek reményteli megoldások, megvilágosodások egymás bátorító tapasztalatai alapján. Bizonyos idő elteltével cserélődtek a személyek az asztalok körül, más-más témákat közelítve meg. A váratlan kérdések egészen őszinte, nyílt válaszokat eredményeztek. A résztvevők közös nevezőre jutottak abban, hogy a kísértéseket szeretettel le lehet győzni, és az embert csak irgalmas megbocsátó szeretettel vezethetjük vissza Istenhez. Az anya, a feleség a család szíve, ezért le kell küzdenie önmagában a tehetetlenség érzését és törekednie kell következetesen kitartani a jóban, az elesettek bátorításában, mert fontosabb a botladozó talpra állítása, mint annak korholása. Merevségeinket igyekeznünk kell feloldani, hogy szeretettel cselekedni is tudjunk.

Másnap délelőtt Komán Katalin brassói háromgyermekes édesanya osztotta az időgazdálkodásra vonatkozó felismeréseit, tapasztalatait. Az élet mindenki számára csak egyszer adatott meg, ezért igyekezzünk úgy élni, hogy az Istennek, önmagunknak és másoknak is tetsszék. Nyitottaknak kell lennünk a pillanat által meghatározott váratlan eseményekre is, mert ezek megismételhetetlen értékeket hordozhatnak, főleg ha egyszerre kötnek össze Istennel és embertársainkkal. Olyankor, amikor nyomott, szomorkás a hangulatunk, érdemes a kellemes és jó dolgokra visszaemlékezni, mert ezekből erőt meríthetünk. Az időhiány érzése stresszes állapotot von maga után, amelyben nem tudunk kellőképpen összpontosítani. Ha azonban nyugalommal és szeretettel tekintünk egymásra, akkor Isten országa jön közénk. A lelki egyensúly érdekében ne vállaljunk túl sokat magunkra, mert a lazításra is szükségünk van. Az időt igyekezzünk hatékonyan kitölteni. Aki túlterheli magát, az hamar kiég, és már az egyszerű dolgokat sem lesz képes megoldani.

A szentmisében Csapai Árpád-Szilárd, csíkszeredai egyetemi lelkész szentbeszédé­ben megfogalmazta, hogy nem a külső események látványossága hozza meg a változást, hanem a lélekben történő láthatatlan fordulat. Kérjük és akarjuk, hogy emlékeztessen az Atya az ő arcára. Hagyjuk, hogy éreztesse meg magát Isten velünk, mert ott van ő a lélek mélyén. Éljünk jelenlétében, mert csak általa születünk újjá.

Ilyés Erika segítőnővér bebizonyította, hogy a szeretet törvénye felülírja a megszokást és a törvényt. Minden, ami jó, abban ott az Isten. Így abban a táncban is jelen volt az Úr, amelyben az ismeretlen ismerősök között létrejött az egység az egymásra figyelés által. A veszteségekről beszélve kiemelte: ezek tudomásulvételekor megdermedünk, majd sóvárgunk, utána szétesünk és kétségbe esünk, majd végül eljön az újraszerveződés, ami által visszatérünk az életbe. Csak veszteségeink tudatosítása után tudunk továbblépni. Ebben a folyamatban érzéseinknek helye van. Nem szabad elnyomni őket, ellenkező esetben veszteségeink maradandó tüskékké válnak, és mély nyomot hagynak bennünk.

A műhelymunkák színes tematikus választékot nyújtottak: a súlyos betegekkel való helyes foglalkozás; a kisgyermekekre fordított hasznos idő; a mese által nyújtott tanácsok; kamaszok nevelése, bibliodráma; szabadtéri keresztút; az Istennek tett szolgálat beépítése az életbe; az idő gyógyító ereje, belső értékek kiaknázása, a mozgás fontossága, nagyböjti élménykiállítás. Az esti szentségimádásban mindenki jelképesen is letehette terheit, átadhatta őket Jézusnak.

Vasárnap délelőtt Ilyés Erika nővér a sebeinket gyógyító időről tartott előadást. Gondolataink, cselekedeteink káoszában rendet kell teremteni, Istennel képesek vagyunk kibogozni ezeket. Az idő csak akkor válik telítetté, ha figyelni tudunk a jelenre és a benne lévő Istenre. Ezt követően Bakó Mária bemutatta a gyulafehérvári egyházmegye családpasztorációs programjait.

A lelki hétvégét záró szentmise szentbeszédében Lukács János csíkszentdomokosi segédlelkész figyelmünket az idő ciklikusságára hívta fel. Az ünnepélyes áldás után hóvirágcsokorral és Szűz Máriát ábrázoló nyakékkerámiával köszöntötték a nők nemzetközi napján a jelen levő nőket.