Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXV. évfolyam 12. szám, 2015. március 22.

Feketevasárnap egy újabb lépést teszünk nagyböjti lelki utunkon, amikor fekete, illetve – főleg a II. vatikáni zsinat óta – lila lepellel takarják le a templomokban a feszületet. A középkori magyar nyelvterületen nemcsak a kereszteket, hanem a szobrokat is letakarták, s nemcsak a templomokban, hanem az akkor még családi „szentélyeket”, imasarkokat is magukban rejtő otthonokban, hogy a hívek az egyedül fontosra figyeljenek a nagyböjti előkészület utolsó szakaszában, sőt, a nagyhéten is. A nem ritkán drága ékkövekkel díszített keresztek letakarása a szenvedésre emlékezés napjaiban pedig szinte külön magyarázatot sem kér, annyira logikus. Innen a jobbára csak magyar nyelvterületen honos elnevezés.

Mivel a keresztek egész évben láthatók, ezzel az elfedéssel az évközi rutinból is ki akarták zökkenteni a szemlélőket, hogy az elfedés, eltűnés után még erőteljesebb legyen a nagypénteki Ecce lignum crucis, az üdvösség fája és a rajta függő Megváltó drámai, háromszoros felmutatása. „A letakarásnak van egy további, manapság elfeledett, vallástörténetileg azonban nagyon ősi és mélyen emberi oka, értelme” – magyarázza egyik cikkében Füzes Ádám liturgikus. „A szentet eltakarjuk, mert azt az emberi szem nem képes felfogni. Az ókori Kelet vallásaiban ugyanúgy megtaláljuk ezt a motívumot, mint az ószövetségi szent sátornál, Mózes elfödött arcánál, vagy pedig a templomi szentek szentjét takaró kárpitban. A liturgiában tudva-tudatlanul ma is megmaradt ez a cibóriumra akasztott vélum, a szentségi áldáskor használt vélum és egyes helyeken még a tabernákulum előtti fátyol használatában. A letakart kereszt jelzi, hogy alatta valami első látásra nem érthető, önmagán túlmutató jel, szentség van!”

Panoráma

A taizéi testvérek templomának festett üvegablakaAz első emberpár, Ádám és Éva vétkével elkezdődött a bűnös világ korszaka. A megtestesüléssel pedig a kegyelem, a kiengesztelődés, a megbocsátás ideje vette kezdetét az emberiség életében. Isten úgy találta, elérkezett annak az ideje, hogy helyrehozza, amit az emberi engedetlenség elrontott. Március 

25-én arra emlékezünk, hogy Isten Fia, Mária beleegyezésére testet öltött az ő méhében. Ehhez két személy hozzájárulására, igenjére volt szükség.

Először is Isten Fiának, Jézus Krisztusnak kellett igent mondania Atyja tervére, akaratának elfogadására és végrehajtására. Igent kellett mondania a betlehemi igénytelenségre, az egyiptomi menekülésre, a harmincéves názáreti életre, a hároméves kemény tanító munkára, a meg nem értésekre, az elhagyatottságokra, a kigúnyolásra, a szenvedésre és a halálra. Jézusnak tudatosan igent kellett mondania mindezekre, mert ő, isteni mivoltában, Atyja elvárását előre ismerte, tudta, mit kell vállalnia, ha a Teremtő terveit véghez akarja vinni. Tudatosan igent mondott, mert nem csak engedelmes gyermeke volt a mennyei Atyának, hanem végtelenül szerette az elesett embert és tudta, hogy csak így lehet kiszabadítani őt a bűn fogságából, rabságából.

Panoráma

A csíksomlyói Segítő Szűzanya kegyszobrának másolata Esztelnekre látogat 

A Csíksomlyói kegytemplomban, tavaly szeptember 14-én egyházmegyénk főpásztora, Jakubinyi György érsek megnyitotta a jubileumi Mária-évet, a kegyszobor alkotásának ötszáz éves évfordulója alkalmából.

Mindannyian tudjuk, milyen nagy jelentősége van a csík­som­lyói kegyhelyen őrzött csodatevő, segítő szent Szűznek a szobra a székely nép és a világon szétszóródott magyarok életében. Én magam is tapasztalhattam, milyen nagy lelkierővel és reménnyel töltötte el a Boldogságos Szűzanyába vetett bizalom, az iránta érzett szeretet és tisztelet mindazokat, akik a kegyhelyre zarándokoltak, a kegyszobor előtt imádkozva, a Szűzanya oltalmát kérték és szentségekhez járultak. Ebből a tapasztalatból született az a gondolat, hogy ajubileumi Mária-év kapcsán, aSegítő Szűzanya csíksomlyói, ötszáz éves kegyszobrának másolata Esztelnekre „látogasson” a 265 éves Esztelneki Madonna „szülőföldjére”. Örvendek, hogy e gondolat megvalósításától nem zárkóztak el a kegyszobor őrei, a somlyói ferences testvérek, sőt testületileg kísérik majd a szobrot Esztelnekre.

Panoráma

„Utónőnapi” rendezvényt szervezett március 10-én a kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség és a Caritas Szervezet, meghívottaik a Vizi Ildikó gyógypedagógus, pszichológus által 1994-ben alapított Gondviselés Egyesület gondozottjai voltak. A nőszövetség dísztermében Kovács Sándor főesperes-plébános köszöntötte a résztvevőket, felolvasta nekik Ferenc pápa üzenetét, a szentatya a nemzetközi nőnapon kijelentette, hogy a nők mindennapi munkája emberségesebbé és befogadóbbá teszi a társadalmat. A pápai köszöntőt a főesperes saját jókívánságaival egészítette ki, ezt követően vendégül látta mind a nőket, mind a gondozott fiatalokat, akik Kovács Melinda és Kézdi Orsolya szociális munkások által betanított kedves műsorral és maguk készítette ajándékkal örvendeztették meg a jelenlevőket. A Gondviselés Egyesület jelenlegi elnöke az egyik gondozott édesanyja, Makkai Mária. Befejezésként Kovács Sándor főesperes és Fábián Mária nőszövetségi elnök ajándékot adtak a gondozottaknak. A találkozó lényegét Fábián Mária így foglalta össze: „Egymás szeretetével töltekeztünk és megerősödtünk hitünkben és emberségünkben.”

Panoráma

A csíkmadéfalvi emlékmű a szabadságjogaikért küzdő csíki, kászoni és háromszéki székelyek ellen 1764. január 7-én elkövetett vérengzés több száz áldozata előtt tiszteleg. Az emlékmű felirata szerint kétszáz, a helytörténészek szerint négyszáz áldozatot követelt a császári csapat kegyetlen támadása. Az emlékművet 110 évvel ezelőtt állították a madéfalviak. A szobor 2 és fél méter fesztávolságú szárnyait 110 év alatt igencsak megviselték az időjárás viszontagságai, és a váz meg a szoborfal közötti merevítők is megrepedtek, így restaurálásra volt szükség. Az emlékművet díszítő turulmadarat 2014 júliusában leszerelték és elvitték Kolozsvárra, ahol Kolozsi Tibor szobrászművész restaurálta, majd március 12-én szállították vissza. A cinkből készült madár Köllő Miklós alkotása, valójában a fehéregyházi emlékművön látható sas másolata. Alkotója annak idején ajándékba adta a madéfalvi emlékműre, de sajnos ő meghalt, mielőtt ezt a szobrot elkészítették volna. A madéfalviaknak valószínű nem volt elég pénzük ahhoz, hogy bronzból öntessék ki. Ezért készíthették el cinkből, mondta a restaurátor. 

Panoráma

Vetélkedő 

Kárpát-medencei vetélkedőt hirdet a csíkszent­domokosi Márton Áron Múzeum, a Lakiteleki Népfőiskola, a Székelyföld Alapítvány és Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, középiskolásokból álló háromtagú csapatok számára.

A vetélkedő feladatait március 22-től havonta (három részletben) jelentetjük meg a www.martonaronmuzeum.ro honlapon. A válaszokat a feladatok megjelentetését követő 30 napon belül kell beküldeni postán a Márton Áron Múzeum, 537275, Csíkszentdomokos (Sandominic), Alszeg 1762, Románia vagy e-mailen (szkennelve, pdf formátumban) Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre.

Panoráma

Az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesületének tavaszi találkozójára készülnek

A házasság az ember életének egyik legfontosabb eseménye: ettől függ a házastársak és gyermekeik boldogsága. A család mint intézmény világszerte válságban van. Erre a tényre már Márton Áron is felfigyelt, írásaiban foglalkozott e témakörrel. Ezek az írások határozták meg az idei lelkigyakorlatos napok témaválasztását. A család és a nép című írásában a nagy püspök így fogalmazott: „A család az a legelső ősközösség, melyből az emberiség élete fakad. Az egyes emberé, de a népeké is, a testi élet, de a szellemi erkölcsi élet is. Az egymásra következő nemzedékek sora innen bomlik elő, és végeredményben itt sűrűsödik össze az emberiségnek minden küzdelme és győzelme, minden szenvedése és öröme, minden fáradtsága és lendülete… Amint a családban a szülők és gyermek összetartoznak és meghatározott közösséget alkotnak, úgy a gyermekek gyerekei, a nemzedékek egymásból kibomló számtalan sora és köre is összetartozik és valóságos egységet alkot… A család és a családias érzés nevelése mellett az iskolának is síkra kell szállnia, hogy a házasság tisztaságát, felbonthatatlanságát, célját tervszerűen mentsük, vonatkozásait feltárjuk, s kitartó neveléssel ismét azzá az élethordozóvá és boldogságfakasztó szeretetközösséggé tegyük, aminek Isten az ember és a nemzet érdekében szánta.”

Panoráma

A nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban rendezték meg március 7-én, szombaton a megyei hittanolimpiát a Bihar megyei iskolák római katolikus diákjai számára. A Böcskei László megyéspüspök és a Mallersdorfi Ferences Nővérek által támogatott versenyen a diákok magyar és szlovák nyelven mérték össze tudásukat:

Panoráma

Szükség van a kivonulásra, a pusztába menésre, hogy egyedül Jézussal lehessünk. Vele keressük meg életünk zsákutcáit, a kelepcéket, amelyekből mi nem látjuk a kiutat, de ő megmutathatja nekünk. A lelki tisztulás csak Jézussal történhet meg. A magányban rátalálhatunk a szépre, a jóra, arra az értékre, amit ő szán nekünk. Ekkor mondhatjuk: igen, Atyánk, egészen a tieid vagyunk, vezess akaratod szerint, hogy megtudja a világ, hogy te vagy, törődsz velünk, és szereted tieidet. Az életbe belemerülve észre sem vesszük, mi az, ami elszívja energiáinkat, ami hátráltat. Amivel azonban Isten áldott meg, az energiával, derűvel, életkedvvel tölt fel. Az Úr lendületet ad, mert a tiszta szeretet felemelő, a javunkat akarja. Isten önzetlenül segíteni akarja életünket, és a fény felé irányítani tekintetünket.

Egy falat a léleknek
  • Jézus lelke mélyéig megrendült és könnyekre fakadt (vö. Jn 11,33–35).
  • Hogyan értsük Jézus megindulását, az ő fájdalmát? Egészen biztos, hogy Jézus sírásában mást kell értenünk, mint a halott Lázár siratását, akit hamarosan fel fog támasztani. Jézus az egész emberiség sorsa fölött ejt könnyeket, vagyis a halál miatt sír, amely azt az emberi természetet sújtja, amit a mennyei Atya oly szépnek teremtett.
  • Mindazt siratja tehát Jézus, ami a bűn következménye. Ő magára vette a bűn következményét, a szenvedést. Tehát az ő fájdalma részvétel a mi fájdalmunkban.

Útjelző

Mária iskolájában 114. 

Az isteni gondviselés elérkezettnek látta az időt, hogy – bár csak egy népnél, de az egész világnak szólóan –
közelebb hozza a megígért asszonyt: jövendölésekben, előképekben és jelképekben. Isten előre be akarta mutatni anyját a világnak.

Mária még nincs itt, de fénye az évezredek éjszakájában, az Ószövetség történetén keresztül már átszűrődik hozzánk. Valóban, olyan nagy tény, mint Mária eljövetele, lélektanilag bevezetésre előkészítésre szorul!

A Teremtő az Istenanya szépségét, reményeink hordozóját előbb csak fátylon keresztül akarta bemutatni, mert éjfekete sorsunkban, átmenet nélkül, meg sem tudtuk volna érteni hirtelen feltűnését. Lénye előbb halk dallamokban rezdült felénk a világok mélységein át, s csak azután, az „idők teljességében” fog szétömleni zengő folyamokban, fénnyel és erővel. Mária egyedülvalóságát is jelenti az a tény, hogy jövetele előreveti fényét, miként a pirkadat is már valamiképp a napot szemlélteti.

Hírek, hirdetések

Lelkigyakorlat, lektor, illetve akolitusavatás

Március 15–21. között a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola hallgatói nagyböjti lelkigyakorlatot tartottak Hárs­falvi Ottó általános helynök, a szatmárnémeti székesegyház plébánosának vezetésével. Március 22-én, vasárnap a gyulafehérvári székesegyházban Jakubinyi György érsek a harmadéves kispapokat lektorokká, a negyedéveseket akolitusokká avatta. (mariaradio.ro)