A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Az én anyukám nagyon szeret engem, de sokszor nagyon sok dolga van, néha el kell mennie otthonról. Ezért hívlak téged, hogy gyere, vigyázz rám, sétálj velem, játssz velem, és én majd örülök neked.

Pótnagyi programot indít a Gyulafehérvári Caritas Marosvásárhelyen is, amelynek célja gyerekfelügyeletben való segítségnyújtás a Caritas programjaiban részt vevő édesanyáknak középkorú vagy idős önkéntesek bevonásával. Várják tehát olyan aktív anyukák, nagymamák jelentkezését, akik szívesen segítenének kisgyerekes családokon, felügyelnének egészséges kisgyerekekre heti egy vagy két alkalommal azok otthonában.

A nőnap előestéjén, március 7-én tartott találkozót a Teológusnők Európai Egyesülete (TEE) Kolozsváron. A megszokottól eltérően nem munkamegbeszélést, hanem nyilvános előadást hirdetett az ökumenikus szervezet: Zamfir Korinna, a BBTE Római Katolikus Teológia Karának előadótanára arra vállalkozott, hogy az elfelejtett nőre irányítja a figyelmet, arra, aki Jézus elfogatása előtt drága olajjal megkeni a fejét, és arra, azokra, akiket az ő alakja, esete jelképez és megjelenít. A Márk evangéliumában leírt eset, amely A betániai vacsora címet kapta, a következő: „Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte. Némelyek bosszankodtak magukban: Miért kell a kenetet így pazarolni? Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt. És szemrehányást tettek az asszonynak. Jézus azonban ezt mondta: Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem! Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek. Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre. Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek.” (Mk 14,3–9)

Március 2–4. között ezzel a Mt 28,19-ből vett mottóval szervezték meg a csíksomlyói Jakab Antal Konferenciaközpontban a férjek, édesapák lelki hétvégéjét, amelynek témája a misszió volt. Szénégető István családreferens pap és Tamás Huba csíkszeredai segédlelkész tartott felvezetőt. Kifejtették, hogy a missziót öt kérdés jellemzi: Ki küld? Kit küld? Hová küld? Miért küld? és Hogyan küld? A sepsiszentgyörgyi háromgyerekes édesapa, Blága Botond Az első missziós területem a családom című előadása következett, ő a gyereknevelés fontosságát emelte ki, majd a résztvevők közösen megnézték A bátorság emberei című filmet. A jelen levő 130 férfi ezt követően vidám „összerázón” hangolódott össze a szatmáriak jóvoltából egy pohár bor mellett beszélgetve.

Hacsak nincs valamilyen speciális okom az ellenkezőjére, szeretek hazai terméket vásárolni, különösen ha hétköznapi élelemről van szó. Nem az idegengyűlölet késztet erre, hanem támogatni akarom a hazai kistermelőket – akár a nagyobbakat is, akik még így sem olyan nagyok, mint az őket fölfalni kívánó külföldi nagyvállalatok. Ha külföldön járok, az ottani hazaira vagyok kíváncsi… Így történt, hogy „magyar tejet” vettem Budapesten. A vacsoránál néztem meg jobban a nemzeti színekben pompázó dobozt (még jó, hogy tejszín is van a trikolórban), és látom, hogy az egyik oldalán a címben idézett felirat alatt hat tizenéves képe sorjázik, eltűnésük adataival s a telefonszámmal, ahol jelezni lehet, ha valaki valamit sejt… Nem vicc. A Csellengők című műsor ismerős történetei jutnak eszembe, és eltűnődöm a módszeren – ami végül is nem rossz, bár nem tudom, mennyire hatékony. (Már csak azért sem, mert a többi márka sokkal gyakoribb a piacon.) Nem rossz, mert az asztalra kerül a társadalmi realitás. Lehet, hogy van, akinek ez elrontja az étvágyát, mást pedig közömbösen hagy. Talán van, ahol elindul erről egy családi beszélgetés az asztalnál: „Látod, így jársz te is, ha rossz leszel”, vagy: „Örülj, hogy neked rendes szüleid vannak, vigyáznak rád” fajta irgumburgum a gyerekek felé – s talán van olyan, a közéletben is befolyásos személy, aki esetleg megkérdezi magától: vajon hol rontottuk el…

Egy daljáték margójára 

Az Uránia Filmszínház február 18-án, valamint a nagy érdeklődésre való tekintettel 25-én is bemutatta azt a filmet, amely Tolcsvay Béla – Béres Melinda Az ég ígérő fa című kétrészes táncos daljátékának ősbemutatóján készült a máriaremetei templomkertben 2011. augusztus 27-én.

A vetítés előtt Tolcsvay Béla közvetlen hangon ismertette a daljáték előzményeit, azt a személyes élményt, amely létrehívta a műalkotást: 1974-ben a Tolna megyei Kakasdon (ahol a madéfalvi veszedelem elől menekülő székelyek is menedéket kaptak) hallotta Az égig érő fa meséjét egy óvodában Fábián Ágostonné Márika ízes előadásában. Ugyanabban az évben egy gyimesi kirándulás során – azon a tájon, ahol a fák valóban az égig érnek – egy napfelkelte élménye ihlette a daljátékot. Az ihletet hosszas érlelés követte. A filmvásznon megelevenedő daljáték – azt hinnénk – veszít az elevenségből. Nem feltétlenül. A helyszínek sajátos színt adnak hozzá: a máriaremetei Kisboldogasszony-templom kertje az ihlető napfelkeltét idézte a zeneszerzőben, az Uránia pedig valamiképpen – a magyar kultúra egyik reprezentatív helyeként – olyan fórum, ahol egyáltalán nem mellékes, kinek és minek tapsol a közönség…

• Kegyelmi időket élünk. A kegyelmi időn belül vannak kiemelt időszakok, ilyen például a nagyböjti szent időszak. A nagyböjti szent időszak és annak gyakorlatai arra valók, arra segítenek bennünket, hogy Krisztust még jobban megismerjük, és életünkkel még inkább hozzá igazodjunk.

• A keresztény ember nem a politika, a napi gazdaság, az életszínvonal vagy valami más hasonló szempontból nézi az életét, az embereket, az eseményeket, a döntéseket, hanem mindig a Teremtőhöz való viszonyában. Így valójában a dolgok lényegét ragadja meg.

E címen adta ki Czirják Árpád legújabb művét. A szerző magánkiadásaként megjelent, 445 oldalas kötetet a kolozsvári Gloria nyomdában nyomtatták. A szerző vallomása szerint „ez a könyv történelmi barangolás: visszatekintés a múltba, elidőzés a jelenben és kitekintés a jövőbe”. A tartalomjegyzékben feltüntetett anyag szakaszolása részletesebb, hiszen ott ilyen alcímek szerepelnek: Régmúlt, Múlt, Közelmúlt, Jelen és Jövő. Miután a szerző Szent Ágos­ton és más gondolkodók nyomán elemzi a múló időt, nemzetünk életével kapcsolatosan határozottan kijelenti: „A történelmi, régészeti, antropológiai, nyelvészeti kutatások tanúsága szerint közel háromezer éves múlt áll a magyar nép mögött”. E megállapítás értelmében ennek a hatalmas időfolyamnak a kétharmada pogányságban, egyharmada pedig kereszténységben telt el.

Biztatásomra Sebestyén Péter vállalta a heti megmérettetést: a fáradságos, de gyönyörű munkát, hogy hetilapunk, a Vasárnap olvasói számára „megszüli” a vasárnapi örömhírt. Tudtam, kit biztatok, és ő is tudta, mire vállalkozik. Az olvasók talán nem is sejtik, hogy ebben a munkában a legnehezebb következetesnek lenni. Hétről hétre előre elkészíteni és letenni a szerkesztők asztalára azt az anyagot, amit a papi elfoglaltság megannyi küzdelme, kihívása, fáradsága közepette, néha Isten a tudója, hogyan, de mégis sikerült írott formába önteni, nyelvileg olvashatóvá csiszolni és olyan tartalommal megtölteni, mely az istenkereső, az Istenben elmélyedni akaró ember számára lelki kenyér, ige. Tápláló, mert Isten igéje.

IV. parancsolat (6/2. rész) 

Gyermek, szeresd szüleidet!  Ez a szeretet pedig midig a jóakaratban és a jó tevésében áll. Isten parancsa az egyetemes felebaráti szeretet. Vagyis minden embert szeretnünk kell, akár jóakarónk, akár ellenségünk. Mert ők a felebarátaink. Ám szüleinket különleges szeretettel is szerethetjük, mert ők sajátosan a mieink! Tőlük származunk. Soha nem lesz még életünkben olyan hűséges jó akarónk, mint amilyenek ők voltak. Nem irigyelték sikereinket, örömeinket, boldogságunkat. Hány elkopott rózsafüzér, égbe szállt ima igazolja ezt. S ha meghaltak, még az élet szele is jobban fog érni mindnyájunkat. Ezért szokott annyira fájni, ha az élők sorából már eltávoztak.

Lemondani nagyjából azt jelenti, hogy szándékosan megvonok magamtól valamit; többnyire olyasmit, amit lehetőségemben állna birtokolni. Ha van valami, amit szeretnék magamnak, de tőlem függetlenül lehetetlen, hogy megkapjam, választhatom azt, hogy kesergek, dühöngök, mert a vágyam nem teljesülhet – azaz lázadok a valóság ellen –, vagy lemondhatok az illető dologról, azaz elfogadom a valóságot, beleegyezem és együttműködöm vele. Így ahelyett, amire vágytam, új utakat, új lehetőségeket, mondhatni, mélyebb valóságokat fedezek fel.

A nagyböjti versenyünk megoldásaiból 

Én úgy gondolom, hogy a mai világban a legnagyobb bűn az, amikor nem ismerjük a másik embert, nem tudjuk, mi volt a múltjában vagy a jelenében, és ítélkezünk fölötte. Ha kövér, azért, ha sovány, azért, ha furán öltözik, azért, ha nem úgy viselkedik, ahogy kell, azért.

Szerintem valami olyan közös programok kellene legyenek, amik összehoznák az embereket, ahol egy kicsit tudnak beszélni, de valami olyan címmel, ami ösztönzi az embert. Vagy például minél több közvetlen beszélgetés, mert ebben a rohanó világban nincs időnk egymásra, arra, hogy elmenjünk együtt sétálni, egy jót beszélgetni, inkább interneten „dumálunk” egy rövidet és annyi. Csak sajnos az nem az igazi!

Lelkigyakorlat Tasnádon

Idén is elérkezett a tasnádi római katolikus közösség számára a húsvéti lelkigyakorlat, amelynek ideje alatt a világi élet problémáit félretéve a hit, a vallásosság elmélyítésével foglalkozunk. A nagyböjti szent idő felkészít a legnagyobb keresztény ünnepnek, a húsvétnak, a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadásának méltó lelki megélésére. Ez évben a lelki gazdagodásban és készületben Palánki Ferenc egri segédpüspök lesz a közösség segítségére, hogy még jobban megértsék, megéljék Jézus Péternek a csodálatos halfogás előtt szavait: „Evezz a mélyre”.