A Maros megyei Radnóton március 18-án kigyulladt
a Kornis-Rákóczi kastély tetőszerkezete. A tűzoltóság hat tűzoltó- és egy
létrás kocsival vonult ki a helyszínre. A különféle híradásokból az eseményről
megdöbbenve értesültünk, a felvidéki Krasznahorka múzeumként működő várának
hasonló módon történt leégése után immár egy újabb kastélytűz pusztított. Ioan
Nicoara, Radnót polgármestere az MTI-nek elmondta, a tűzoltóság gyors
beavatkozása ellenére a kastély két, zsindellyel fedett sarokbástyájának
leégett a teteje. A tűz csak kis mértékben terjedt át a fő épülettest cseréppel
fedett tetőzetére. A Maros partján álló négy sarokbástyás, kétszintes kastély a
16. században épült reneszánsz stílusban. A Bogáthy, majd a Kornis család
tulajdonát képezte, később a Rákóczi család tulajdonába került. Apafi Mihály
erdélyi fejedelem is használta a kastélyt, amelynek nagytermében 15
országgyűlést tartott. A gyakran változó tulajdonosok sorában ott van II.
Rákóczi Ferenc is. 1887-ben a katolikus egyház tulajdonába került. 1948-ban
államosították. 2002-ig mezőgazdasági iskola működött a kastélyban.
Közlemény
A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.
XXII. évfolyam 12. szám, 2012. március 18.
Az a tudat ad erőt, hogy százezrek meggyőződését és vágyát képviselem
Isten Szolgája Márton Áron püspök boldoggá- és
szenttéavatási ügyének új posztulátora van, tudta meg a Vasárnap: a
Szenttéavatási Ügyek Kongregációja a napokban hagyta jóvá dr. Kovács Gergely kinevezését. Bodó Márta kérdezte őt a kinevezés kapcsán.
Dr. Kovács Gergely Kézdivásárhelyen született
1968. július 21-én. Az érettségi és kötelező katonai szolgálat után, 1987-ben
kezdte meg teológiai tanulmányait Gyulafehérváron, majd 1990-ben Rómába küldték
tanulmányai folytatására. A Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként a Gregoriana
és a Lateráni Pápai Egyetemeken tanult. 1993. július 3-án szentelték pappá a
gyulafehérvári főegyházmegye számára. Római tanulmányait egyházjogi
doktorátussal 1996-ban fejezte be. Egy évig káplánként dolgozott
Marosvásárhelyen. 1997 augusztusában visszatért Rómába: azóta a Kultúra Pápai
Tanácsának (a Vatikán kulturális minisztériumának) szolgálatában áll, amelynek
2004 óta irodavezetője. A Kléruskongregáció és a Rota Romana Bíróság munkatársa.
2000 júliusától pápai káplán.
Nem lehetett az apostoloknak könnyű dolga, amikor Jézus elhívta őket, hogy hagyjanak ott mindent, ami addigi életüket jelentette, és kövessék őt. De oly erős volt a szeretetteljes felszólítás, hogy nem lehetett nemet mondani rá. Aztán lassan-lassan átalakultak: a régi embert levetkőzve hirdetni kezdték az evangéliumot, elmentek a világba, továbbadni az örömhírt. Csak egy tagadta meg...
Apostolkodni a mai világban sem könnyű. Néha úgy tűnik, az az egy mégis néha sokkal több, mint a tizenegy: bár adottak a médiás technikák, azokból – főleg a hírekből – legtöbbször a rossz köszön vissza (háború, robbantások, népek közti viszályok, földrengés, emberölés, drogok, embercsempészet, prostitúció, családon belüli erőszak – még sorolhatnánk). A politikai élet meg a különböző szórakoztató műsorok színes kavalkádja mellett szinte elenyésző az egyházi televíziós, rádiós műsorok száma, a szép emberi életek bemutatása, a pozitív példák visszatükrözése, az erkölcsi értékek felmutatása.
Könyvbemutató
és továbbképző Nagyváradon
A II. vatikáni zsinat megnyitásának közelgő 50. évfordulója prizmáján keresztül is szemlélhetjük a nagyváradi egyházmegye idei lelkipásztori rendezvényeit. A zsinat ugyanis nemcsak a lelkipásztori szempontból sürgős újításokat hajtotta végre, hanem kivitelezésükbe a világi krisztushívők széles körét is bevonta. Ennek a jegyében szervezték Nagyváradon a püspökség dísztermében a könyvbemutatóval fűszerezett továbbképző estet papok és laikusok számára. A téma nagyböjtben külön aktuális: Az elmúlás tényszerűsége.
A római Santa Maria dell’Anima kollégium meghívására Schönberger Jenő
szatmári püspök Rómába utazott Hársfalvi Ottó általános helynök, Hankovszky
Ferenc püspöki helynök, Egeli Ferenc püspöki titkár, Ilyés Csaba ugocsai
esperes, Kinczel István felsővisói plébános, valamint két világi munkatárs
kíséretében, hogy március 7-én részt vegyen a Boldog Scheffler János életéről
és pasztorális tevékenységéről rendezett szimpóziumon.
Scheffler Jánost 1910. évi pappá szentelésének őszén küldte Boromisza Tibor püspök Rómába tanulmányai végzésére. Két évig a Santa Maria dell’Anima osztrák–német papi kollégium növendéke volt, majd 1912. június 19-én, a Pápai Gergely Egyetemen egyházjogból doktorált. A kollégium máig nem feledte Scheffler püspököt. Személye, példája, áldozata Rómában is tiszteletnek örvend, ezért boldoggá avatását követően szimpózium rendezésével tisztelegtek előtte, amely keretében előadásokkal idézték fel a püspök életének és pasztorális tevékenységének alapvonásait.
„A kereszténység által képviselt társadalmi
értékrend normái – a felebaráti szeretet, a szolidaritás és a közjó szolgálata
–Európa polgárai körében nagy tiszteletnek örvend” – állítja Holló László
egyetemi előadótanár, aki Az Európai Unió
– az értékek Európája(?) címen tartott előadást március 8-án a Katolikus
Akadémián. Kijelentését az Eurobarométer nevű szociológiai vizsgálat eredményeire
alapozta, amelyek alapján azt is megállapította: az európai polgárok több mint kétharmada
hagyományos értékrend szerint kíván élni. Ezek alapján állíthatotta azt is,
hogy Európa identitása, legalábbis latens módon, keresztény. Mégis az tapasztalható,
hogy bár százalékos arányban nagy a keresztény jelenlét Európában (76
százalék), ez nem érezhető ilyan hangsúllyal a közéletben és közgondolkodásban.
Az előadó szerint Európa kialakulásánál a kereszténység bábáskodott, de a közös
identitás kialakulásához szükséges források hiányoznak. „Csalódunk, ha úgy
véljük, hogy a kereszténység újra visszatérhet Európába úgy, ahogy hajdanában
volt” – mondta. Magyarázat lehet a jelenségre, hogy a számok és a keresztények
érdekérvényesítő képessége nem áll arányban egymással, mint ahogy az is, hogy
az Európai Unió még nem kiforrott egység, egyelőre a gazdasági társulás jellege
dominál, és még azon a téren is számtalan további tennivaló van, a politikai
közösség és jogi formák kidolgozása legfennebb távlati kérdés. Számtalan
érdekes kérdést vetett fel Holló László előadása (meghallgatható a Katolikus
Akadémia honlapján: http://rocateo.ubbcluj.ro/hu/kat_ak.htm),
amelynek végén így összegezett: „Azt kell mondanom, hogy az euroszkepticizmust,
a kérdőjelt, hogy értékközösség-e Európa, megértem. Ennek ellenére mondom, hogy
az Európai Unió adta értékeket értékelnünk lehet és kell.” Az előadó által
javasolt út: Európa értékeit értékeljük, de érdekeinket próbáljuk megvédeni.
Lelkipásztori
nap a nagykárolyi főesperességben
A nagykárolyi Szent László Közösségi Házban tartották március 10-én a nagykárolyi főesperesség lelkipásztori napját. A tavaly novemberi, egyházmegyei szintű találkozó gondolatait továbbvezetve a tematikus év koncepciójának megfelelően a misszió megvalósulási lehetőségeiről beszélgettek a különböző egyházközségek életében aktív szerepet vállaló hívek.
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal pályázatot nyújt be az Európai Ifjúság Fővárosa 2015-ben cím elnyerésére. A törekvés kezdeményezője, a városházával együttműködő Pont Csoport elnöke, Farkas András szerint Kolozsvár nem nulláról indul, hiszen a diákság magas aránya és az ifjúsági tevékenységek jelentős száma miatt sok aduval rendelkezik a cím elnyeréséhez. Radu Moisin megbízott polgármester szerint a pályázat kedvező elbírálása esetén Kolozsvár népszerűsége jelentősen megnőne, és számos befektetőt is vonzana a cím. Az első Európai Ifjúság Főváros 2009-ben Rotterdam volt. Azóta az Ifjúság Európai Fóruma (IEF) Torinónak és Antwerpennek szavazta meg a címet; idén Braga, jövőre Maribor, majd Thesszaloniki lesz főváros. A 2015-ös pályázatok leadására már kevesebb mint két hónap áll rendelkezésre. Az Európai Ifjúság Fővárosa cím elnyerésével Kolozsvár tulajdonképpen a 2020-ra pályázott kulturális fővárosi rang előszobájába lépne be: ez lenne a „főpróbája” az Európa-szerte széles körben ismert fővárosi évnek.
Partiumi
Regionális Ifjúsági Háló Találkozó
2012.
március első hétvégéjén rendezték meg Nagyváradon a Regionális Ifjúsági Háló
Találkozót, amelynek a Posticum adott helyet. A találkozón a nagybányai csapat
öt fiatalja is részt vett, képviselve a szatmári egyházmegyét és a nagybányai
plébániákat.
Március 2-án a szervezők köszöntették a résztvevőket, ismertették a programokat és a szabályokat. A legfontosabb szabály: „Mosolyogj”, mert egy szívből jövő mosoly ajándék. Az est fénypontja a rendhagyó, de annál inkább szívhez szóló keresztút volt, amely lelki feltöltődést hozott. Ezt az egyik váradi plébánia fiataljai adták elő.
Az én anyukám nagyon szeret engem, de sokszor nagyon sok dolga van, néha el
kell mennie otthonról. Ezért hívlak téged, hogy gyere, vigyázz rám, sétálj
velem, játssz velem, és én majd örülök neked.
Pótnagyi programot indít a Gyulafehérvári Caritas Marosvásárhelyen is, amelynek célja gyerekfelügyeletben való segítségnyújtás a Caritas programjaiban részt vevő édesanyáknak középkorú vagy idős önkéntesek bevonásával. Várják tehát olyan aktív anyukák, nagymamák jelentkezését, akik szívesen segítenének kisgyerekes családokon, felügyelnének egészséges kisgyerekekre heti egy vagy két alkalommal azok otthonában.
A nőnap előestéjén, március 7-én tartott találkozót a Teológusnők Európai Egyesülete (TEE) Kolozsváron. A megszokottól eltérően nem munkamegbeszélést, hanem nyilvános előadást hirdetett az ökumenikus szervezet: Zamfir Korinna, a BBTE Római Katolikus Teológia Karának előadótanára arra vállalkozott, hogy az elfelejtett nőre irányítja a figyelmet, arra, aki Jézus elfogatása előtt drága olajjal megkeni a fejét, és arra, azokra, akiket az ő alakja, esete jelképez és megjelenít. A Márk evangéliumában leírt eset, amely A betániai vacsora címet kapta, a következő: „Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte. Némelyek bosszankodtak magukban: Miért kell a kenetet így pazarolni? Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt. És szemrehányást tettek az asszonynak. Jézus azonban ezt mondta: Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem! Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek. Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre. Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek.” (Mk 14,3–9)
Március
2–4. között ezzel a Mt 28,19-ből vett mottóval szervezték meg a csíksomlyói
Jakab Antal Konferenciaközpontban a férjek, édesapák lelki hétvégéjét, amelynek
témája a misszió volt. Szénégető István családreferens pap és Tamás Huba
csíkszeredai segédlelkész tartott felvezetőt. Kifejtették, hogy a missziót öt
kérdés jellemzi: Ki küld? Kit küld? Hová küld? Miért küld? és Hogyan küld? A
sepsiszentgyörgyi háromgyerekes édesapa, Blága Botond Az első missziós
területem a családom című előadása következett, ő a gyereknevelés
fontosságát emelte ki, majd a résztvevők közösen megnézték A bátorság
emberei című filmet. A jelen levő 130 férfi ezt követően vidám „összerázón”
hangolódott össze a szatmáriak jóvoltából egy pohár bor mellett beszélgetve.
Hacsak
nincs valamilyen speciális okom az ellenkezőjére, szeretek hazai terméket
vásárolni, különösen ha hétköznapi élelemről van szó. Nem az idegengyűlölet
késztet erre, hanem támogatni akarom a hazai kistermelőket – akár a nagyobbakat
is, akik még így sem olyan nagyok, mint az őket fölfalni kívánó külföldi
nagyvállalatok. Ha külföldön járok, az ottani hazaira vagyok kíváncsi… Így
történt, hogy „magyar tejet” vettem Budapesten. A vacsoránál néztem meg jobban
a nemzeti színekben pompázó dobozt (még jó, hogy tejszín is van a trikolórban),
és látom, hogy az egyik oldalán a címben idézett felirat alatt hat tizenéves
képe sorjázik, eltűnésük adataival s a telefonszámmal, ahol jelezni lehet, ha
valaki valamit sejt… Nem vicc. A Csellengők című műsor ismerős
történetei jutnak eszembe, és eltűnődöm a módszeren – ami végül is nem rossz,
bár nem tudom, mennyire hatékony. (Már csak azért sem, mert a többi márka
sokkal gyakoribb a piacon.) Nem rossz, mert az asztalra kerül a társadalmi
realitás. Lehet, hogy van, akinek ez elrontja az étvágyát, mást pedig
közömbösen hagy. Talán van, ahol elindul erről egy családi beszélgetés az
asztalnál: „Látod, így jársz te is, ha rossz leszel”, vagy: „Örülj, hogy neked
rendes szüleid vannak, vigyáznak rád” fajta irgumburgum a gyerekek felé – s
talán van olyan, a közéletben is befolyásos személy, aki esetleg megkérdezi
magától: vajon hol rontottuk el…
Egy
daljáték margójára
Az
Uránia Filmszínház február 18-án, valamint a nagy érdeklődésre való tekintettel
25-én is bemutatta azt a filmet, amely Tolcsvay Béla – Béres Melinda Az ég
ígérő fa című kétrészes táncos daljátékának ősbemutatóján készült a
máriaremetei templomkertben 2011. augusztus 27-én.
A vetítés előtt Tolcsvay Béla közvetlen hangon ismertette a daljáték előzményeit, azt a személyes élményt, amely létrehívta a műalkotást: 1974-ben a Tolna megyei Kakasdon (ahol a madéfalvi veszedelem elől menekülő székelyek is menedéket kaptak) hallotta Az égig érő fa meséjét egy óvodában Fábián Ágostonné Márika ízes előadásában. Ugyanabban az évben egy gyimesi kirándulás során – azon a tájon, ahol a fák valóban az égig érnek – egy napfelkelte élménye ihlette a daljátékot. Az ihletet hosszas érlelés követte. A filmvásznon megelevenedő daljáték – azt hinnénk – veszít az elevenségből. Nem feltétlenül. A helyszínek sajátos színt adnak hozzá: a máriaremetei Kisboldogasszony-templom kertje az ihlető napfelkeltét idézte a zeneszerzőben, az Uránia pedig valamiképpen – a magyar kultúra egyik reprezentatív helyeként – olyan fórum, ahol egyáltalán nem mellékes, kinek és minek tapsol a közönség…
• Kegyelmi időket élünk. A kegyelmi időn belül vannak kiemelt időszakok, ilyen például a nagyböjti szent időszak. A nagyböjti szent időszak és annak gyakorlatai arra valók, arra segítenek bennünket, hogy Krisztust még jobban megismerjük, és életünkkel még inkább hozzá igazodjunk.
• A keresztény ember nem a politika, a napi gazdaság, az életszínvonal vagy valami más hasonló szempontból nézi az életét, az embereket, az eseményeket, a döntéseket, hanem mindig a Teremtőhöz való viszonyában. Így valójában a dolgok lényegét ragadja meg.
E címen
adta ki Czirják Árpád legújabb művét. A szerző magánkiadásaként megjelent, 445
oldalas kötetet a kolozsvári Gloria nyomdában nyomtatták. A szerző vallomása
szerint „ez a könyv történelmi barangolás: visszatekintés a múltba, elidőzés a
jelenben és kitekintés a jövőbe”. A tartalomjegyzékben feltüntetett anyag
szakaszolása részletesebb, hiszen ott ilyen alcímek szerepelnek: Régmúlt,
Múlt, Közelmúlt, Jelen és Jövő. Miután a szerző Szent Ágoston és
más gondolkodók nyomán elemzi a múló időt, nemzetünk életével kapcsolatosan
határozottan kijelenti: „A történelmi, régészeti, antropológiai, nyelvészeti
kutatások tanúsága szerint közel háromezer éves múlt áll a magyar nép mögött”.
E megállapítás értelmében ennek a hatalmas időfolyamnak a kétharmada
pogányságban, egyharmada pedig kereszténységben telt el.
Biztatásomra
Sebestyén Péter vállalta a heti megmérettetést: a fáradságos, de gyönyörű
munkát, hogy hetilapunk, a Vasárnap olvasói számára „megszüli” a
vasárnapi örömhírt. Tudtam, kit biztatok, és ő is tudta, mire vállalkozik. Az
olvasók talán nem is sejtik, hogy ebben a munkában a legnehezebb
következetesnek lenni. Hétről hétre előre elkészíteni és letenni a szerkesztők
asztalára azt az anyagot, amit a papi elfoglaltság megannyi küzdelme, kihívása,
fáradsága közepette, néha Isten a tudója, hogyan, de mégis sikerült írott
formába önteni, nyelvileg olvashatóvá csiszolni és olyan tartalommal
megtölteni, mely az istenkereső, az Istenben elmélyedni akaró ember számára
lelki kenyér, ige. Tápláló, mert Isten igéje.
IV. parancsolat (6/2. rész)
Gyermek, szeresd szüleidet! Ez a szeretet pedig midig a jóakaratban és a jó tevésében áll. Isten parancsa az egyetemes felebaráti szeretet. Vagyis minden embert szeretnünk kell, akár jóakarónk, akár ellenségünk. Mert ők a felebarátaink. Ám szüleinket különleges szeretettel is szerethetjük, mert ők sajátosan a mieink! Tőlük származunk. Soha nem lesz még életünkben olyan hűséges jó akarónk, mint amilyenek ők voltak. Nem irigyelték sikereinket, örömeinket, boldogságunkat. Hány elkopott rózsafüzér, égbe szállt ima igazolja ezt. S ha meghaltak, még az élet szele is jobban fog érni mindnyájunkat. Ezért szokott annyira fájni, ha az élők sorából már eltávoztak.
Lemondani nagyjából azt jelenti, hogy szándékosan megvonok magamtól valamit; többnyire olyasmit, amit lehetőségemben állna birtokolni. Ha van valami, amit szeretnék magamnak, de tőlem függetlenül lehetetlen, hogy megkapjam, választhatom azt, hogy kesergek, dühöngök, mert a vágyam nem teljesülhet – azaz lázadok a valóság ellen –, vagy lemondhatok az illető dologról, azaz elfogadom a valóságot, beleegyezem és együttműködöm vele. Így ahelyett, amire vágytam, új utakat, új lehetőségeket, mondhatni, mélyebb valóságokat fedezek fel.
A nagyböjti versenyünk megoldásaiból
Én úgy
gondolom, hogy a mai világban a legnagyobb bűn az, amikor nem ismerjük a másik
embert, nem tudjuk, mi volt a múltjában vagy a jelenében, és ítélkezünk
fölötte. Ha kövér, azért, ha sovány, azért, ha furán öltözik, azért, ha nem úgy
viselkedik, ahogy kell, azért.
Szerintem valami olyan közös programok kellene legyenek, amik összehoznák az embereket, ahol egy kicsit tudnak beszélni, de valami olyan címmel, ami ösztönzi az embert. Vagy például minél több közvetlen beszélgetés, mert ebben a rohanó világban nincs időnk egymásra, arra, hogy elmenjünk együtt sétálni, egy jót beszélgetni, inkább interneten „dumálunk” egy rövidet és annyi. Csak sajnos az nem az igazi!
Lelkigyakorlat Tasnádon
Idén is elérkezett a tasnádi római katolikus közösség számára a húsvéti lelkigyakorlat, amelynek ideje alatt a világi élet problémáit félretéve a hit, a vallásosság elmélyítésével foglalkozunk. A nagyböjti szent idő felkészít a legnagyobb keresztény ünnepnek, a húsvétnak, a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadásának méltó lelki megélésére. Ez évben a lelki gazdagodásban és készületben Palánki Ferenc egri segédpüspök lesz a közösség segítségére, hogy még jobban megértsék, megéljék Jézus Péternek a csodálatos halfogás előtt szavait: „Evezz a mélyre”.