Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXIV. évfolyam 11. szám, 2014. március 16.

Egy falat a léleknek

• Aki a kicsiben nem hű, arra ki merné rábízni a nagyobb javakat?

• Mi túlságosan is hozzászoktunk a fogyasztói kultúrához, amely egyre inkább meghatározza életünket, életvitelünket, alapvető értékeinket. Az állandó helyébe lépett az ideiglenes, a „lecserélhető”. És ilyen „lelki javak” lettek uralkodóvá, mint az állhatatlanság, az önámítás, a békétlenség, a nyugtalanság.

Útjelző

Egészen különös szeretetben részesült Istenből 

P. Neubert Emil marianista szerint a Szűzanyának nagyon mély tapasztalata volt Isten szeretetével való szembesülésekor. Maga az istenanyaság képesítette Máriát, hogy egészen különös szeretettel szeresse Istent, s hogy Isten egészen különös szeretettel szeresse őt. Mária egészen különös szeretetben részesült Istenből.

„Milyen gyorsan kimondjuk: Isten a szeretet! A kifejezés igen rövid, egyetlenegy kis mondatból áll, de ha lemérjük, micsoda súlya van! Isten szeretet…, aki szeretetben van, Istenben van és Isten őbenne. Tartózkodj Istenben, légy Isten tartózkodási helye. Légy Istenben, és Isten benned lesz. Maradj Istenben, hogy megtartsd magad őbenne, maradj Istenben, hogy el ne bukj.”(Szent Ágoston)

Pitypang

Milleker Rezső

1887-ben született Ver­sen­cen, Temes megyében. Felsőfokú tanulmányait Budapesten, Berlinben, Párizsban és Göttingenben végezte földrajz és földtudomány szakon. Tanulmányai elvégzése után a budapesti egyetem földrajzi intézetében dolgozott tanársegédként. 1914-ben ő alapította meg a debreceni egyetemen a földrajz tanszéket. Létrehozta az egyetemi nyomdát, megszervezte a meteorológiai szolgálatot, és 1925-ben ő szervezte meg az első nyári egyetemet. Földgömb címmel földrajzi ismeretterjesztő folyóiratot szerkesztett a neves Baktay Ervin közreműködésével. Egyetemi oktatóként az egész Európát bejárta, sőt, elsőként 1909-ben Izlandon, a Vatnajökull-környékén glaciológiai és vulkanológiai kutatómunkát végzett. Értékes leírásokat adott a sziget természeti viszonyairól, az utóvulkánok tevékenységéről, a lakosokról és a településekről. 1911–1913 között Törökországban tett egy hosszú tanulmányutat, de sajnos a jegyzetei mind elvesztek, ezért tapasztalatait nem tudta felhasználni. Művei között szerepel A vulkanizmus teóriái, mely Szegeden jelent meg 1910-ben, valamint Utam Izland szigetén, melyBudapesten látott napvilágot 1912-ben.

Káptalani szentmise a váradi Vártemplomban

Március 16-án, a hónap harmadik vasárnapján du. 4 órakor a váradi székeskáptalan tagjai a jelen levő papokkal és hívekkel közösen esti dicsérettel (vesperás) egybekötött szentmisét végeznek a Kárpát-medence keresztényeinek egykori zarándokhelyén, a nagyváradi Vártemplomban. (A váradi püspökség sajtószolgálata)

Vannak emberek, akiket biztatni kell a nagyböjti imagyakorlatokra és a böjti fegyelemre, másokat viszont mintha lebeszélni kellene… Olyan ez, mint amikor a boltban az olcsó, kimérős valamiből kér az ember ennyit vagy annyit, „igénye szerint”, s nem előcsomagolva-adagolva… Aztán ez az igény lehet hamis vagy valós, lehet józan vagy paranoiás… esetleg majd rárothad az olcsó áru az illetőre.

Persze szinte rögtön és önkéntelenül adódik a kérdés: de hát lehet „túl sokat” imádkozni? Lehet „túlzásba vinni” a jócselekedeteket? 

Igen, lehet. Amikor az imádságban és a jócselekedetben az ember ismételten csak önmagát és nem Istent keresi… Az már túl van a mértéken. Az már többet árt, mint használ. Amikor azt hiszi az ember: most bespájzol kegyelemből – az örök életre… ezért aggályosan betart minden előírást, elvégez minden ígéretes imát akár többször is, hogy biztos legyen, elnyer minden útjába eső vagy nem eső búcsút… És elégedetten hátradől… vagy még azt sem, mert hátha így sem biztos… Közben pedig elfelejt egyszerűen és szeretettel ott lenni, jelen lenni az életben, ahogyan Jézus is tette…

Panoráma

Isten azt a hivatást szánta neki, hogy gondozója legyen Máriának és Jézusnak. Az első, amit vele kapcsolatban tisztázni kell, hogy nem egy öreg aggastyán, aki hosszú fehér hajjal és szakállal áll Jézus jászla mellett, ahogy legtöbb képen ábrázolják, ahogy gondolatainkban él. Csak amit a Szentírásból ismerünk, az arról tanúskodik, hogy Józsefnek életerejében levő, 30–40 közötti férfinak kellett lennie. Názáretből Betlehembe kellett kísérnie a kilencedik hónapban levő Máriát. Ez az út kb. 200 kilométer. Nem autóval, vonattal, nem valami kényelmes járművel mentek, hanem szamárral, amit neki kellett egész úton gyalog vezetnie. Betlehemben nincs szállás. Ő szaladgál ajtóról ajtóra, végül egy istállót kell előkészíteni Mária szülésére. De ezzel nem hajthatta nyugovóra fejét. Alig telik el egy kis idő, menekülni kell Egyiptomba Heródes elől. Hosszú az út ismét, hiszen a hagyomány szerint Assuitig mentek, ami ezer kilométerre volt Betlehemtől. Józsefnek most már nemcsak Máriáról, hanem Jézusról is gondoskodnia kell. Megérkeznek egy teljesen idegen környezetbe. Ott új életet kell kezdeni a semmiből. Alig kezdik megalapozni jövőjüket, megjelenik az angyal és felszólítja: vissza kell menni Názáretbe. Ismét otthagynak mindent, 1200 kilométert mennek vissza gyalog, és kezdik az életet elölről. – Mindezt egy öreg aggastyán nem tudta volna megtenni. Ezért József igazi férfi, nem idős napjait élő öregember volt.

Panoráma

Böcskei László váradi főpásztort öt évvel ezelőtt, 2009. március 7-én szentelték püspökké. A megyéspüspök a jeles évforduló kapcsán válaszolt a Magyar Kurír kérdéseire. A főpásztori szolgálat témája mellett az is szóba került, hogy Böcskei püspök nemrégiben, február 26-án, Ferenc pápa audienciáján is részt vett. 

A nagyváradi római katolikus egyházmegye új vezetőjeként öt esztendeje milyen várakozásokkal kezdte meg főpásztori szolgálatát? Milyen örökséget vett át elődjétől, Tempfli Józseftől?

Panoráma

A keresztény ember vágyik Isten társaságára, Mindenhatójával kapcsolatban, közösségben kíván lenni. Ezt a közösséget megélheti az egyéni kötött vagy szabad imában, a próféták által tapasztalt „gazdag pusztában”, ahol a csend, a magány, a böjt nem elvesz, hanem ad, de ugyanúgy élheti a társaival való kapcsolatban, a keresztény közösségben is. Ez utóbbira adnak lehetőséget azok az imaórák, melyeket a nagyböjt minden vasárnapján tartanak. A Szatmári Római Katolikus Püspökség ifjúsági irodája által elkészített segédanyag eljutott a plébániákra, így számos helyen találkoznak a nagyböjtben a fiatalok és idősebbek, hogy együtt imádkozzanak, elmélkedjenek, haladjanak a nagyböjtben. Szatmárnémetiben és Nagykárolyban a plébániai csoportok idén is egymást látogatják, mindig egy adott közösség készül és fogadja a máshonnan érkezett vendégeket.

Panoráma

Március 15-e megünneplésére készülünk. Ennek hangulatában került sor március 9-én délután a Magyar Mozgáskorlátozottak Társulata által a kolozsvári Hajnal negyedben létrehozott Szent Kamill Otthon és az Árpád-házi Szent Erzsébet Leányanya Otthon, bölcsőde és óvoda udvarára tervezett szoborpark első szobrának ünnepélyes felavatására. Az élethű alkotás Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész, tanár munkája. Eddigi jelentősebb köztéri munkái: a márkosfalvi Barabás Miklós és a fehéregyházai Petőfi Sándor-szobor, az agyagfalvi 1848-as emlékmű, valamint Orbán Balázs- és Márton Áron-emlékmű. Az évek folyamán nemzetünk olyan kiemelkedő nagyjairól készített domborműveket, mint Boldog Apor Vilmos vértanú püspök, Tamási Áron, Bethlen Gábor, Zrínyi Miklós, Mikes Kelemen, Bözödi György, Kemény János, Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Szabédi László.

Panoráma

Kordokumentum értékű kötetet mutattak be március 3-án a kolozsvári Szent Mihály Nőszövetség dísztermében. Bevezetőként Fábián Mária elnök elmondta: kevés az a család a kincses városban, ahol az idősebb nemzedék soraiból valaki ne folytatott volna tanulmányokat a Zágoni Mikes Kelemenről nevezett néhai Piarista Főgimnáziumban, illetve a Mariánum Leánynevelő Intézetben. Bevezetőjében Kovács Sándor főesperes méltatta a kötet szerkesztőinek munkáját, ő személyesen is megismerte Szinérváralján Kádár Józsefet. Rendhagyó munkára vállalkozott Koltai András, a Magyar Piarista Rendtartomány főlevéltárosa és Orosz Krisztofer Levente, a kolozsvári Szent Mihály Egyházközség főgondnoka, amikor összegyűjtötték és Üzenetek a máramarosi végekről címmel kötetbe szerkesztették Kádár József piarista szerzetespap 1945–1992 között írt beszámolóit és emlékezéseit. Ezek a piarista rend magyarországi, illetve romániai tartományfőnökségének levéltáraiban maradtak fenn, Budapesten és Kolozs­váron.

Panoráma

Negyedik alkalommal szervezett farsangi batyus bált a nagybányai Háló Mozgalom február 28-án a Teleki Magyar Házban, közel ötven résztvevővel. Minden korosztályt képviselték azok a nagybányaiak és bányavidékiek, akik együtt űzték el a telet, de budapesti és nagyváradi vendégek is megtisztelték az eseményt. Látványos jelmezek, megannyi díj, sok vidámság, közvetlenség, zene és tánc, nótázás és batyuban hozott finomság tette az estét rendkívül kellemessé.

Panoráma

A címben idézett mottóval kezdődött az idei, 2014-es év februári Mária iskolás lelkigyakorlat Gyergyóalfaluban: találkozás különböző helyekről jött, lelkes, várakozásokkal teli testvérekkel. Brassó, Kézdivásárhely, Maros­vásár­hely, Csíkszereda, Sepsiszent­györgy, Székelyszállás, Vécke, Gyer­gyó­szent­miklós és természetesen a kitűnő fogadtatást szervező Gyergyó­alfalu képviseltette magát a szeretetteljes, tartalmas, lélekemelő együttléten. A családias, meleg fogadtatás Szekeres Amália Mária érdeme, valamint az őt készségesen segítő gyergyó­alfalu­siaké.

Panoráma

Ferences lelkiség a plébánián 

Telnek a napok, ahogy mindig is. Órák, tanulás, minden, ami egy egyetemista hetében lenni szokott. Egy beszélgetés alkalmával szóba jött a hétvégi program, egy kedves ismerős ajánlotta, hogy elmehetek Désre március 7–9. között egy ferences találkozóra. Két testvért is beszervezve a családomból, egész csapattal indultunk Kolozsvárról. Désen beültünk a zsúfolásig tele templomba zsolozsmázni. Körülbelül százötvenen voltunk. Már a vacsoránál feltűnt, hogy vidámak az emberek, különösen a ferencesek, nagy örömmel viszonyultak mindenkihez. Kész humortáruk van. A szentségimádás pedig olyan meghitt hangulatban telt, amilyet egy családi karácsonykor szokott érezni az ember: melegség, szeretet és béke járta át a helyet.