Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

„Jóságában az Isten elvitt szeretetének iskolájába, a börtönbe, hogy ott megtanítson igazán szeretni minden embert, egyik vagy a másik nemzethez való tartozásától, vallási hovatartozásától függetlenül” – ez a Márton Áron-gondolat volt a mottója a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum tizedik Hivatások nyomában megyeközi hittanversenyének. A vetélkedő „gyakorlati részeként” utazáson vehettek részt a diákok és kísérőik, ellátogatva a máramarosszigeti börtönmúzeumba. A zarándoklat célja az volt, hogy a fiatalok megismerjék a nagy püspökök tanúságtételének helyszínét – fogalmazott Benedek Ramóna hitoktató.

Hosszú buszozás után értek a zarándokok Máramarosszigetre, ahol megtekintették a börtönmúzeumban berendezett kiállítást. Az emlékezés, a meghatódottság érzései kavarogtak bennük a reménnyel, hogy immár csak tárlatok helyszíne marad az egykori börtön épülete. Lelküket nyugtató volt a látogatást követő szentmise, melyet Kiss Albert egyházmegyei főtanfelügyelő mutatott be a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly plébániatemplomban. A hazafelé vezető úton megálltak a szatmárnémeti székesegyházban, ahol Hársfalvi Ottó plébános várta a kirándulókat. Megtekintették Boldog Scheffler János püspök emlékszobáját, imádkoztak és virágot helyeztek el a sírjánál. Szent életű püspökeink életükkel és halálukkal bizonyították, hogy Isten útján járnak. Zarándokként csak egy kis töredékét lehetett nyomon követni a hitükért és népükért áldozatot hozó, boldog emlékű egyházi elöljárók életútjának. A továbbiakban a zarándoklaton szerzett benyomásokat megosztó diákok és tanárok vallomásaiból idézünk.

Február 20-án a mára­ma­ros­szigeti börtönmúzeumba látogattunk, hogy az egykor ott szenvedő püspökeink emlékének adózzunk. Azon tűnődtem, milyen hatással lehet a holtak háza a diákokra. Mennyit ért meg egy mai tizenéves a múlt rendszer tévedéseiből, igazságtalanságaiból? Felfogja-e a szenvedésből született értéknek a súlyát? Ködös, hideg napra esett ez a látogatás, mintha a börtönlakók szenvedéseit könnyezte volna az ég. A máramarosi hegyek között inkább a szabadság szépségét tapasztaltuk meg, nem volt mostoha a természet. Azt csak az ember tud igazán produkálni: a butaság, a kegyetlenség, az Isten nélküli világ mostohaságát. Ezt éreztük, láttuk, tapintottuk a volt börtön falai között. A ránk bízott ifjak felnőtteket meghazudtoló komolysággal, empátiával és meghatottsággal járták végig a zord folyosókat, cellákat. „Az emlékmúzeum azzal a hittel született, hogy megszüntesse az itt szenvedők egyedüllétét. Ez pedig csak akkor fog megszűnni, ha megszűnik a csend” – mondja Ana Blandiana írónő és békeharcos, a múzeum létrehozója. Úgy éreztem, valahányszor idezarándokol valaki, mindannyiszor kivesz egy téglát a hallgatás falából, és valami mást, valami igazit, valami időtállót: templomotépít belőle. Ám ez akkor lehetséges, ha van hozzá lelket megtartó hit. Ilyen hite volt egykor igaztalanul meghurcolt püspökeinknek, és reméljük, jutott belőle a sok száz idehurcolt Istenben bízó embernek. Tudjuk, ők a börtön magányában sem csüggedtek, és ott segítettek másokon, ahol tudtak. (Zalder Éva Mária iskolaigazgató-magyartanár, Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, Nagyvárad)

Harmadik éve vagyok résztvevője a versenynek. Mindig nagyon sok erőt meríthetek az itteni lelki programokból. (Illyés Bíborka, Nagy Mózes Elméleti Líceum, Kézdivásárhely)

Nagyon megérintett a zarándoklat, és borzasztó volt látni azt, milyen embertelen körülmények közepette tartották azokat, akik kiálltak a hitük mellett… (Venkli Virág, Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, Nagyvárad)

Meglepett, mennyire megkínozták a rabokat. Csodálkozom, hogyan tudták kibírni a nehéz börtönéveket. (Bodor Anita, Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum, Gyimesfelsőlok)

Bár tudtuk, hogy az ott raboskodó püspökök, papok és ártatlan emberek miken mentek keresztül, mégis megdöbbentett minket a cellák hideg és nyomasztó látványa és a tudat, hogy az emberek miken mentek keresztül. (Jakab Erika, Péter Noémi, Timár Anita, Tamási Áron Elméleti Líceum, Székelyudvarhely)

A cellákban elhelyezett képek nagy hatással voltak rám. Különösen azok, amelyeken láthatóak a rabok eredeti életerejükben, majd rabi mivoltukban. A szemükben ragyogó boldogság fénye a második képen könyörgő kétségbeesést mutat. (Baliga Renáta Katalin, Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum, Gyimes­felsőlok)

A mai nap a verseny lelke volt. Minden szemszögből gazdagodtunk: érzelmeink a börtönben elevenedtek fel, ítélőképességünk a szatmári székesegyházban, ahol a szellemi emléken kívül Scheffler János személyes tárgyaival szembesültünk. Betekintést nyerhettünk mindhárom püspök életébe. (Jakab Orsolya, Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum, Temesvár)

Rám és diákjaimra mély hatást tett a máramarosszigeti börtön. A korhűen meghagyott cellák visszaidézték püspökeink, nagyjaink mindennapi szenvedését. A cellák csendjében megannyi sóhaj, ima, elmélkedés és áldozatvállalás született meg. A kommunista börtönben sínylődő főpapok hűsége minket is biztat a kitartásra és a tanúságtevésre. Nem fontos az Istenért való szenvedés és a halál, fő az, hogy nyugodt lelkiismeretünk szaván keresztül meghalljuk a Gondviselő hangját. (Kocsik Zoltán spirituális – Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum, Temesvár)

Külön fénypontja volt ennek a 10. alkalommal tartott hivatásébresztő rendezvénynek a máramarosszigeti börtönhöz történt zarándoklat, amely alkalom volt arra, hogy a gyerekek a csupán bibliográfiából megszerzett ismereteket tapasztalati szintre helyezhessék, láthassák a verseny anyagában szereplő szenvedések színhelyét, ami nyomot hagyott a lelkükben. Ezáltal válhat élőbbé a tapasztalat, követendő erénnyé a becsületes kitartás, a meg nem hasonulás, Krisztus Egyházának ügyéért és a hívekért vállalt önfeláldozás. Rohanó, eldigitalizálódott világunkban egy mementónak számított ez a versenybe ágyazott zarándoklat. Ugyanakkor teljesebbé tette a múlt felidézését a püspök úrral, a meghívott főtisztelendőkkel, emlékező öregdiákokkal tartott beszélgetés, amely a verseny témájául szolgáló boldog és leendő boldog püspökökkel kapcsolatos élményeket, történeteket idéztek a nem is nagyon távoli múltból. (Gál László főegyházmegyei tanfelügyelő)

 

Összeállította: Tankó Veronika-Zita