Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXVI. évfolyam 10. szám, 2016. március 6.

Vezércikk

Amikor egy-egy Keresztény Szót állítok össze, sok cikket, tanulmányt olvasok végig. Az írások egy részét szerzőik küldik szerkesztőségünknek, mert úgy gondolják, ide valók. Más szerzőket mi kérünk fel, írjanak egy adott témáról, ami a szakterületük része. Időnként tematikus számokat szerkesztünk, de legtöbbször hagyjuk, hogy az élet maga érintsen meg, sodorjon, alakítsa a lapot, azaz nem egy előre lerögzített elképzelésünkhöz ragaszkodunk, hanem az adott periódusban ezért vagy azért éppen aktuálisnak tűnő, közszájon forgó témákat részesítjük előnyben. A márciusi lapszám is ez utóbbi módon állt össze, különféle, fontos események margójára írott szövegek kerültek a laptestbe, és olyan aktualitások mögé próbáltunk nézni, amelyek a ma emberét éppen foglalkoztatják, a hírközlések, internetes bejegyzések és személyes beszélgetések nyomán ezek látszanak kiemelkedni. Így változatos tematika alakult, és a nagyböjtre hangoltan fogság, börtön, szenvedés áll a középpontban, illetve folytatjuk a muszlim–keresztény viszony felderítését, amely Európa jövője szempontjából ma sokakat foglalkoztat.

A lapba kerülő írásokat válogatva egy fiatal lány lelkesült szövegét is beválogattam: a még egyetemista szerző egy olvasmányélményét osztja meg, annak margójára született gondolatait. A kiváltó ok nem egy regény, nem valami népszerű, a fiatalok körében felkapott írás, hanem VI. Pápa pápa 1964. augusztus 6-ai, első enciklikája, az Ecclesiam suam című. Az a tény, hogy egy mai fiatal ilyet olvas, már önmagában megér egy vezércikket, de az, hogy erről mint kiemelkedő lelki és olvasmányélményéről még cikket is ír, rendhagyó. És rendhagyó az a lelki érettség is, amellyel ez a fiatal az immár szentté avatott pápa tanítását magára érti, feladatot olvas ki a sorokból, és azt a maga feladataként értelmezi.

Talán banálisnak gondolja a kedves olvasó mindezt, de hadd magyarázzam, miért érzem én ezt említésre, kiemelésre méltónak. Mert mi történik általában velünk? Nemigen olvasunk pápai hivatalos dokumentumokat, maximum a twitter-üzeneteket, hiszen azok rövidek, esetleg a szerdai katekéziseket, abból is a válogatott mondásokat. Ha a tanításra is figyelünk, akkor is inkább a negatív hangot halljuk meg, emeljük ki: milyen rossz a világ, az emberiség, mennyi fenyegetéssel teli a jelen és jövő, mi minden megbélyegzendő, elvetendő… És ezzel szemben mi milyen kiválóak vagy legalábbis jók, a jó oldalon állók vagyunk. Ha a kritikát észre is vesszük, azt úgy értelmezzük, hogy bizony mindazoknak szól, akik nem olyanok, mint mi, nem azt gondolják, érzik, teszik, mint mi – hiszen ők a rossz oldalon állnak. – Ezzel szemben egy mai fiatal csupa mosoly és pozitívum, a világban és az emberekben érzi a jóra való képességet, őt a pápai enciklika mély gondolatai önvizsgálatra vezetik. De nem ragad bele az önsajnálatba, amire – mondhatjuk az általánosításokat árnyalatok nélkül alkalmazókkal együtt – népünk oly nagyon hajlamos. Azonnal pozitív üzemmódra kapcsol, az önkritika gyakorlása arra vezeti, hogy feladatot keressen és találjon, abba örömmel vesse bele magát.

Mindez tökéletes nagyböjti csomag – mindannyiunknak. A feladat pedig, amit ez a szerző kijelöl magának, a párbeszéd. Nem csak a jókkal. Ahogyan Ferenc pápa, VI. Pál és közvetlen elődje, XXIII. János is minden jó szándékú embert, nem csak a keresztényeket szólítja meg; a párbeszédet az egyházon belül, de nem csak ott, hanem az egész kortárs emberiséggel szorgalmazza. Azt mondja ugyanis, az emberiség békéjének szolgálata nemcsak abból áll, hogy el kell vetnünk a nézeteltérések erőszak és háború útján való „föloldását”, hanem hogy közelebb hozzuk az igazságosság és a béke által a Krisztus hirdette országot.
A Krisztussal megélt személyes kapcsolat a hatalmi ábrándok elutasítását jelenti, lemondást a felsőbbségi tudatról. Aki leszáll a piedesztálról, immár maga is sáros, poros, sőt, bűnös, ezért nem ítél el senkit, hanem az egész parányi részének tudva magát szeretettel és alázattal fordul másokhoz, remélve, hogy nemcsak ő adhat, hanem maga is tanulhat valamit a másiktól a párbeszéd során.

 

VI. Pál az egyház megújulásáról beszél, amikhez szükséges a tagok és az intézmény belső megújulása, állandó megtérése. „VI. Pál dialóguson nemcsak a nézetek kicserélését érti, hanem belső magatartást is”, mondja erről a Katolikus Lexikon. Mindezt érti, érzi egy mai fiatal, sőt, tettekre indítja, nem csak beszél róla. Ez tehát az a nagyböjti program, ami én a munkám során, szerkesztés közben magamnak megfogalmaztam. S mivel a párbeszéd feladat, az egyház s benne az egyén feladata, megosztom ezt önökkel, olvasókkal. Hiszen a párbeszéd kölcsönös kommunikáció, amelynek során az egyház és a keresztény egyén is gazdagodhat szellemileg, lelkileg.

Panoráma

Gyászolók vagy másfajta veszteséget (pl. munkahely elvesztése, válás) átélők számára tartottak lelkinapot február 20-án Csíkszeredában, a mille­neumi templom alagsorában. A szervezést Nagy Zelma szociális testvér vállalta magára immár harmadik alkalommal, több szervezőtársával együttműködve.

A lelkinap, amelyen közel hetvenen voltak jelen, többféle lehetőséget nyújtott a résztvevőknek: előadást hallgathattak, kiscsoportos beszélgetéseken, szentségimádáson és szentmisén vehettek részt. A gyásszal való lelki munkában, amikor olyan sok érzelem és emlék feltör bennünk, fontos, hogy a jó Isten szeretetének fényénél is megvizsgáljuk a szívünket. A kiscsoportos beszélgetések alkalmat adtak az átélések megosztására, a megküzdési stratégiák közösbe tételére, és így egymást megerősítve távoztak a résztvevők.

Panoráma

Az utóbbi időben Kolozsváron egyre többször lehetett hallani arról, hogy újra aktuális téma a kolozsvári Szent Mihály plébániatemplom restaurálásának a kérdése, újabb lépéseket tettek annak érdekében, hogy elinduljon a munkafolyamat. A 2013. augusztus 4-én megjelent Vasárnapban arról adtunk hírt, hogy a közeljövőben el szeretnék indítani a restaurálási munkálatokat. Akkor dr. Mezős Tamással, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnök Karán az építészettörténet és műemléki tanszék tanárát kérdeztük a megkezdett felmérésekről. Ő beszámolt az akkor végzett állapotvizsgálatról és a helyreállítási tervek elkészítéséről, amelyek a beavatkozások engedélyeztetéséhez szükségesek.

Panoráma

„Jóságában az Isten elvitt szeretetének iskolájába, a börtönbe, hogy ott megtanítson igazán szeretni minden embert, egyik vagy a másik nemzethez való tartozásától, vallási hovatartozásától függetlenül” – ez a Márton Áron-gondolat volt a mottója a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum tizedik Hivatások nyomában megyeközi hittanversenyének. A vetélkedő „gyakorlati részeként” utazáson vehettek részt a diákok és kísérőik, ellátogatva a máramarosszigeti börtönmúzeumba. A zarándoklat célja az volt, hogy a fiatalok megismerjék a nagy püspökök tanúságtételének helyszínét – fogalmazott Benedek Ramóna hitoktató.

Panoráma

A Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesség az irgalmasság éve alkalmából rendezvényt szervezett, amelyen Kovács Sándor kolozsvári főesperes-plébános tartott előadást A XXI. századi keresztények kihívásai az irgalmasság évében címmel. Az irgalmasság tematikájában verseket olvasott fel Csutak Réka színművész: elhangzott József Attila Tanítások, Dsida Jenő Alázatos, könyörgő zsoltár, Egyszerű vers a kegyelemről és Reményik Sándor Gyógyíts meg, Ne ítélj, Béke című versei. Mindezt keretbe foglalta a Potyó István karnagy által összeállított zenei műsor, amelybe a közönséget is bevonta: az irgalmasság évének himnuszát – Misericordes sicut Pater – kórus és közönség közösen énekelte.

Panoráma

A fenti címmel tartottak regionális lelki hétvégét feleségek és édesanyák számára a székelyudvarhelyi Szent Pió lelkigyakorlatos házban február 5–7. között. A negyven résztvevő az önmagával, párjával, gyermekeivel való kapcsolatában és a tárgyakhoz való viszonyában jelentkező határokat járta körül. A programot Ilyés Erika segítőnővér vezette, a szervezést Baritz Katalin vállalta. Az interaktív és kreatív témafeldolgozás erősítette a jelenlévők aktív és mélyreható együttlétét. Két résztvevő így nyilatkozott a programról:

E hétvége sokat jelentett számomra: a tapasztalatok, élmények, ötletek megosztása, új ismeretek elsajátítása, megoldások keresése a mindennapokban felmerülő problémákra. Erika nővér a három nap alatt sok kérdésre választ adott, tanító jellegű példákat hozott. Külön élveztem a játékos felfedeztető módszert. Jó alkalom volt számomra, hogy jobban megismerjem önmagamat, visszatekintsek motivációmra, ami a hétvégén való részvételre sarkallt, miszerint megtapasztalhatom, felfedezhetem korlátaimat/korlátainkat, határaimat/határainkat a magam és családom életében. Csodálatos volt számomra, hogy már az első félóra kis közösséggé kovácsolt össze bennünket, igazi testvéri hangulat volt. Jó volt bajainkról, problémáinkról teljesen őszintén, nyitottan beszélni. Az építő beszélgetések segítettek lelkileg megerősödni, hogy visszatérve a hétköznapokba maximálisan tudjuk teljesíteni feleségi, anyai szerepünket.
A jó Isten segítségével jövőre is ott leszek. (Károly Lenke)

Erika nővér képzésein feltöltődhetünk, és segít megoldást találni a mindennapos, családi és gyerekneveléssel kapcsolatos problémáinkban. A téma nagyon aktuális kihívásokkal teli napjainkban. Jó volt látni, tapasztalni, hogy sokan érdeklődnek ez iránt. A pénteki játékos bemelegítés segített feloldódni, így átlépve saját határainkat, szombaton már felszabadultan kezdtük a programot. A téma kifejtése és megbeszélése mellett a játékos rajzolás által is szembesülhettünk önmagunkkal és határainkkal.

 

Mindannyiunkra nagy és mély hatással volt a halmozottan hátrányos és kezelhetetlen kislányról szóló film (A kismadár), ami a beleérző képesség és a türelem diadala egy kezelhetetlen állapot fölött. A László Attila plébános által celebrált szentmisén és szentségimádáson szívünk-lelkünk fürdött a kegyelemben. 

Panoráma

A nemek hagyományos szerepének zavara nemcsak városi, de falusi környezetben élők között is érzékelhető jelenség Székelyföldön. Száz évvel ezelőtt a fiúk az apák közvetlen testi-lelki közelségében nőttek fel. A fiúk elkísérték az édesapjukat a mezőre, velük voltak a műhelyben, együtt házat építettek, szereltek és barkácsoltak. A fiúgyermekek megismerték és használni tudták édesapjuk vagy nagyapjuk szerszámait. Csíkországban ismerek valakit, aki ereklyeként őrzi a paraszti kádár nagyapjától örökölt vonókéseket, körzőket, a salb-gyalut, a cimándlit és a bodnárt.  Ma az apák többsége dolgozni megy a gyárba, ügyeket intéz, kereskedik, növekszik a hivatalban dolgozók aránya, és sokan szellemi munkát végeznek. Így gyakran hiányoznak az apák. És hiányoznak lelkivezetőink, atya-figuráink, szellemi példaképeink, akik bátorítanának arra, továbbfejlődjünk. Csökkenőben az Isten áldotta férfierő. Elég-e ezt megállapítani, tudni?

Panoráma

Az ökumenikus vallásverseny megyei szakaszát idén a Báthory István Elméleti Líceumban tartották február 27-én. A versenyt évente megrendezi az Oktatásügyi Minisztérium az erdélyi magyar felekezetek vallástanáraival közösen. A tantárgyversenyen, amelyet a kolozsvári Szent Mihály Plébánia támogatott, 82 diák képviselte saját felekezetét. A megnyitón Tímár Ágnes igazgató, Marian Sidon, Kolozs megye vallásoktatásért felelős tanfelügyelője, Gál Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa, Solymosi Zsolt, a János Zsigmond Unitárius Kollégium tanügyi tanácsosa és Kiss Endre, a Báthory István Elméleti Líceum iskolalelkésze köszöntötte a résztvevőket. Tímár Ágnes beszédében kiemelte, hogy a kereszténység alapjai felekezettől függetlenül ugyanazok: hit és szeretet. Marian Sidon azt emelte ki, hogy a kereszténység nagy család. A beszédeket közös imák követték, majd a diákok megkapták a tételeket, amelyeken három órát dolgozhattak. Elsősorban azt bizonyíthatták, mennyire ismerik a Szentírást, mivel a verseny tematikáját a Szentírás és annak ismerete képezte, s ehhez kapcsolódó, kreatív kérdésekre kellett felelniük, fogalmazást, esszét, naplóbejegyzést kellett írjanak egy megadott szentírási résszel kapcsolatosan. A versenynek egyszerűbb részében csak a helyes választ kellett bekarikázni, de a diákoknak egyértelműen a kreativitást is igénylő tétel volt a ked­vencük.

Emlékezzünk régiekről

Nyolcvan éve halt meg:

Ágoston Ignác. Baróton született 1870. szeptember 3-án. A gimnáziumot Udvarhelyen és Marosvásárhelyen, a Teoló­giát Gyulafehérváron végezte. Pappá szentelte 1893. július 16-án Lönhárt Ferenc püspök. Utána még két évig a kolozsvári egyetemen tanult, tanári oklevelet szerzett. Udvarhelyen és Marosvásárhelyen tanár. Csíkrákoson és Tusnádon káplán. Türkösön plébános. 1904–1924 között Maroshévízen, utána Szőkefalván, 1932-től haláláig Marosújváron plébános. Ott is halt meg 1936. március 27-én 66 éves korában.

Hírek, hirdetések

Bibliai alapkurzus lesz Marosvásárhelyen a Deus Providebit házban március 11–13. között (pénteken 18 órától vasárnap 1 óráig). Mi a Biblia? Hogyan keletkezett? Hogyan kapcsolódik az Újszövetség az Ószövetséghez? Mennyire igaz, amit a Biblia ír? Miért Isten Szava? Miért van annyi ellentmondás benne? Hogyan olvassam? Miért ír a Biblia annyi kegyetlenségről, ha a fő üzenete a szeretetről szól? – ezekre és sok más érdekes kérdésre keres választ a program. Előadók: Oláh Dénes plébános és a Katolikus Magyar Bibliatársulat munkatársai. Jelentkezés március 9-éig (0745-348131 vagy Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).