Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

Mária iskolájában 112. 

Az Ígéret Asszonya – Minden kétséget kizáróan tehát Mária a megígért asszony.

Ő az isteni ígéretek hordozója. „Ő” töri össze a Sátán fejét (Ter 3,15) – Az „az” vagy „ő”, mint személyes névmás, az ősevangélium és általában a Pentateuchus (Mózes öt könyve) szóhasználatában, mind a három nemben egyenlő, és így e helyütt vonatkozhat akár az Asszony magzatára, ivadékára, akár a Megváltóra, akár magára az Üdvözítő anyjára, de mindenképp: közvetve vagy közvetlenül – Máriára.

Semmi kétség nem merülhet föl az iránt sem, hogy az asszony győztes ivadékán, gyermekén Krisztus Urunkat kell értenünk. A sátánt legyőző Krisztus ugyanis nem Éva ivadéka, hanem Mária gyermeke. Éva ivadékaira a legyőzöttség, a sátán és a halál uralma várt.

Az ősi jó hírből azt is eleve megtudjuk, hogy a Megváltó földi viszonylatban egyedül „az asszony magva” lesz, és nem egyben – férfiúé is. A Szentírás kétszer is így említi őt. Az isteni jóslás ezzel megsejteti Mária csodálatos szűz-anyaságát.

A racionalistákkal szemben, akik minden természetfölötti és csodás elemet szeretnének kiküszöbölni a Szentírásból és így legszívesebben magát Évát tennék meg az ősevangélium „asszonyának”, felvetjük a kérdést: mivel igazolná Éva a jövendölést? – Ő nem ellenkező, se nem győző a Sátánnal szemben, és nem bűntelen, mint az isteni nyilatkozat lényege megkívánja, hanem hitt az ördög szavának, s így annak legyőzöttje és bűnös lett. A szégyenkező, bűntudatban elrejtőző Éva e ponton semmivel sem közös azzal az Asszonnyal, aki teljes győzelemre hivatott. Itt tökéletes és egymást kizáró ellentétről van szó, amely Éva és a Sátán között némiképp akkor valósulhatott volna meg, ha a bűn után nyomban bűntelenné vált volna! Ezzel szemben a Szentírás Éva bűnéről, a bűn büntetéséről és annak egész világra történő szétterüléséről szól.

Egy nagy tényben azonban, éppen az ősevangélium szerint, mégis találkozik Mária Évával: abban ti., hogy maga Mária is Éva utódai közül vétetik mint megújított, felmagasztosított, második Éva, akit a mennyei Atya öröktől felbonthatatlan közösségbe vont Fiával, következésképp mint előre megváltottat teljes ellentétbe hozott a Sátánnal.

Az ősevangélium fényében megsejtjük továbbá erről az eljövendő anyáról, hogy a kegyelem, melynek megváltó Fia a forrása, visszavetődik rá is, hiszen ketten együtt vannak az ősi isteni ígéretben győztes-párként feltüntetve. Legalább annyira kell tehát megmerülnie Máriának a kegyelemben, mint Éva megmerült az átokban, hogy az Évára helyezett átkot leemelhesse Mária áldása.

Meg kell tehát már most sejtenünk ennek az asszonynak a példátlan üdvtörténeti jelentőségét; nincs a dicsőítésnek és méltatásoknak olyan foka, melyet fölül ne múlna: mely lelki gazdagságát kellőképp be tudná mutatni.

Megérezzük, hogy ékesebb lesz a Napnál, tisztább és szellemibb a fénynél, rettenthetetlen és győzelmes a poklok fölött, mégis az anyaság meleg szálaival fűződik hozzánk, emberekhez. A történelmünk elején elhangzott „sursum corda” a róla való vigasztaló isteni ígéret. Az évezredek alatt, ha csak pillanatokra is, az ő fénye töri majd át az emberi értelemre és szívre nehezedő erkölcsi sötétséget. Az ígéret „Asszonya” tartja ébren a lelkekben a halhatatlan boldogságvágy és legszebb álmok világát.