Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Egy falat a léleknek
  • Két alkalommal látjuk az evangéliumban, hogy Jézus csodálkozik valamin. Mindkét esetben a hitről van szó.
  • Amikor Jézus visszatért Názáretbe, „szokása szerint” bement a zsinagógába, olvasásra jelentkezett, és utána tanítani kezdett. De sem a tanítását, sem a személyét nem fogadták el. „És csodálkozott hitetlenségükön.” (Mk 6,6)
  • Kafarnaumban a római százados odament Jézushoz, és kérte, hogy gyógyítsa meg az ő szolgáját. „Megyek és meggyógyítom”, mondta neki Jézus. Mire a százados: „Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, de csak egy szóval mond…” És Jézus, hallván a százados szavait, „elcsodálkozott”, kísérőihez fordulva pedig ezt mondta: „Izraelben nem találtam ekkora hitet”. (vö. Mt 8,5–10)
  • Jézus tehát elcsodálkozik a „vallásos” názáretiek hitetlenségén és a „pogány” százados hitén.
  • A názáretiek „vallásos” élete nem az élő, megmentő hiten alapszik. A szívük nem nyitott. Szép a kitartás, a hűség, de van terméketlen kitartás is. A názáretiek kitartottak szabályszerű és terméketlen hitük mellett. Jézus nem is tudott csodát tenni ott, mert a szívük zárva maradt.
  • A „pogány” százados megnyílt Jézus előtt. Együtt látta benne a Megmentőt és az Urat. Hite nem érzelgősségből, hanem bizalomból és engedelmességből tevődött össze. Egész lényének megmutatkozása a hit lendületéből fakadt.
  • Jól látja az Úr, hogy mi lakik bennünk. Látja bennünk a százados hitét, de látja a názáretiek hitetlenségét is. Vajon a mi esetünkben min kellene csodálkoznia Jézusnak: hitünkön vagy a hitetlenségünkön?
  • Életünkben ellentmondásos módon ott van a hit és a hitetlenség is. Ebből az ellentmondásos életünkből csupán csak egy kiáltás tud feltörni: „Hiszek, Uram! Segíts az én hitetlenségemen!” (Mk 9,24)