Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Szőcs Csabával Bodó Márta beszélget 

Januárban úgy döntöttél, nem folytatod korábbi, Mária Rádiós munkádat. Milyen tapasztalathoz segített ez a másfél év a vallásos rádiózás terén?

Egy hosszabb folyamat eredményeként valójában már december közepén, a karácsony előtti napokban megérett bennem ez a döntés, de csak az ünnep után akartam kommunikálni egyrészt főpásztorom felé, akinek a jóváhagyása nélkül a döntésem nem sokat ért volna, másrészt a munkatársak és a hallgatók felé is. Ez történt meg január első napjaiban. A közel másfél éves nagyváradi időszakom a Mária Rádiónál színesebbé és árnyaltabbá tette az erdélyi egyházi életről alkotott képemet, s mivel egyházmegyéink határain túlmutat a Mária Rádió tevékenysége, egyfajta „egyben-látást” is hozott a munkám. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy (önkéntes) munkatársaimmal igyekeztünk nyomon követni a négy egyházmegye híreit, beszámolni a történésekről, vagy amennyiben lehetett, elébe menni azoknak. Ez a rész különösen is izgalmas volt számomra.

A Mária Rádió karizmája azonban elsősorban mégsem ez, hanem a lélekhez szeretne szólni, világosságot gyújtani hallgatóinak lelki útján. Tudtuk, hogy sokan hallgatnak bennünket és sokan hallgatnak ránk. Ennek a felelőssége, a rádió profiljának az erdélyi valós igényekhez szabása, a tartalom minőségének emelése nem könnyű dolog, ezzel próbálkoztam az elmúlt időben. Itt szeretném megköszönni a munkatársaim, önkénteseink segítségét, s a kedves hallgatók imáit és anyagi támogatását is, amellyel szolgálatunkat segítették. Ugyanakkor az erdélyi Mária Rádiónak azt kívánom, hogy maradjon hűséges a karizmájához és álljon az egyház tanításának szilárd talaján, az evangélium világosságában.

A Verbum Egyesületnél folytatod a katolikus médiában elkezdett tevékenységedet. A Verbum a négy egyházmegye kiadója, a romániai magyar katolikus kommunikáció szolgálatára jött létre. Miket látsz e munka fő lehetőségeinek és kihívásainak? Miben szeretnél erősíteni, mit megtartani, min változtatni?

A kérdés részben korai, mert nem szeretnék konkrétumokba bocsátkozni addig, amíg nem egészen látom át a helyzetet és azokat a dinamikákat, amelyek a Verbum háza táján munkálnak, s amelyek mentén alakul maga a munka. Szeretném megköszönni az érsek úr, valamint a Verbum kuratóriumának bizalmát, amelynek következtében most itt lehetek. Egy huszonöt éve újraindult ügy a romániai magyar katolikus sajtó ügye, sok és sokféle tapasztalattal, amelyhez szeretném egy újabb generáció szempontjait hozzátenni. A médiával foglalkozó egyházi dokumentumok világosan fogalmaznak: az egyházi sajtónak is a média szabályai, műfaji keretei között kell működnie, szakmailag nem lehet gyengébb a világi sajtónál, az egyházi jelleg pedig ehhez ad hozzá egy sajátos megközelítést és bizonyos területeken missziós, evangelizáló feladatokat is. Ebből kell kiindulni, nem feledkezve meg arról, hogy nemcsak az informálás, hanem a formálás is a feladat. Ez persze így nagyon szép, de irtó bonyolult is. Alapvető kérdéseket kell folyamatosan ébren tartani: hogyan lehet a ma emberéhez úgy szólni, hogy az egyház üzenete ne egy kódhalmaz legyen számára, amelyek megfejtésére nem biztos, hogy vállalkozik? Jézus igehirdetésében egyebek mellett az is nagyszerű, hogy kora emberének nyelvezetével, tapasztalatainak, életkörülményeinek, problémáinak figyelembevételével kommunikál, zseniális történeteket mesél, szíven üt és formál. A nyelvezet ma különösen is kulcskérdés, lehet, hogy ebben még sürgősebben új utakat kell találni, mint a tartalmi kérdésekben. Az egyház amúgy sem újat mond elsősorban, hanem újszerűen kell megfognia, és előadnia a régiből azt, ami örök.

Egyházmegyéinkkel kapcsolatban az imént egyben-látásról beszéltem, ezt az egységet szeretném erősíteni vagy legalább erőteljesebben megjeleníteni a Verbum munkájában, habár ezen a téren még sok a tisztáznivaló. A könyvkiadás terén viszont a konkrét pasztorális igényeknek nagyobb hangsúlyt kellene adnunk, olyan kiadványokat, segédanyagokat is meg kellene jelentetnünk a jelenlegi kínálat mellett, amelyek az egyházközségek, különböző csoportok életében jól használhatók. Ehhez persze jó ötletek is kellenek az anyagi források mellett.

Mi a személyes krédód az életben, papi tevékenységedben? Hogy kerültél a kommunikáció terére, mennyire érzed magad itt otthon? Ebben mi a krédód? Hogy látod az egyházi, vallásos kommunikációt a mai világban?

Szemináriumi éveim második szakaszában valahogy észrevétlenül mellém szegődött az „Isten országa köztetek van” rövid mondatocska, ez lett végül papi jelmondatom is. Arra már utólag jöttem rá, hogy minden munkakörben és feladatban, amit kaptam, csak addig volt levegőm, amíg azt éreztem, hogy ez növekszik bennem és körülöttem. Azt a munkát, amit ezekben a napokban átveszek a Verbum egyesületnél, nem önmagamért és nem önmagáért akarom végezni. Ennek csak akkor van értelme, ha valami növekedés származik belőle, növekedés pedig csak a jóindulat és a bizalom talaján elképzelhető. Lehetetlen Istennel jóban lenni és érte valamit tenni úgy, hogy emberileg sehol nem vagyunk. Ehhez szabályok is kellenek és megértésre is szükség van – ennyit talán a személyes megközelítésről.

 

Az egyházi médiával való kapcsolatom is a szemináriumba visz vissza, a MégIS szerkesztőjeként kezdtem ebbe az irányba mozdulni, később valamennyit tanultam is, s talán mondhatom, hogy egyfajta jártasságom is kialakult a témában az elmúlt években. Arról meg vagyok győződve, hogy az élet él és élni akar, s ennek sok szép példája is van az erdélyi közösségekben is az elszórványosodás fájdalmai mellett. Valahogy ezeket kellene megtalálnunk és jobban felmutatnunk, olyan példákat, amelyeket érdemes követni. Biztos, hogy a vallásos kommunikáció nem képezi a mai média fő áramát, talán nem is ez a cél, emellett rengeteg a probléma és a hiányosság is. De ahol jelen vagyunk, ott minél magasabb színvonalon legyünk jelen, ne csak betűkben, hanem képekben is, nyomtatásban, szóban, a virtuális valóságban, mindenhol, ahol emberek élnek, akiket talán a mi hangunkon és szolgálatunkon keresztül érinthet meg az evangélium.