Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Fiatal vagyok és gondolkodom

Szenvedés, probléma, fájdalom, küzdelem, kudarc, reményvesztettség… Véleményem szerint a felsoroltak azon kifejezések csoportjába tartoznak, amelyek nagy általánosságban jellemzőek a mai társadalomra.

Szenvedés, probléma, fájdalom… Miért? A küzdelem, a kudarc, a lelki és fizikai válságok valóban életünk meghatározó dolgai közé kell hogy tartozzanak? Szükség van rájuk? Honnan ez a sok negatív dolog az életünkben? Minden kor emberét foglalkoztatta és foglalkoztatja ez a kérdéskör.

Hitünk tanítása szerint a szenvedést és annak minden velejáróját az Isten képmására teremtett ember kényszerítette ki a szerető Atyától. Isten soha nem akarta, hogy tökéletes művén csorba essen… De milyen is a halandó… Engedett az üres és hazug csábításnak, az eredmény pedig az, hogy keze munkájával keresi meg a kenyerét, és fájdalommal hozza világra utódait.

Hajlamos az ember egy-egy kudarc vagy nagyobb tragédia esetén, hogy Istent vádolja. „Hol van ilyenkor Isten?”, vagy „Ha lenne Isten, ilyet nem engedett volna meg…”.

A szenvedést, a fájdalmat maga az ember hozta létre azáltal, hogy elfordult a végtelen szeretettől, és a bűn hálójába keveredett.

 A 21. századi rohanó ember pszichológushoz megy, mert úgy érzi, hogy ha valaki nem tudja meghallgatni, abba beleőrül… Értéktelen és értelmetlen döntések.

Földi baj megoldására nem csak a földön kellene a gyógyírt keresni. Igazi példaképünk a szenvedésben maga a keresztre feszített Istenfiú. Harminc évig mint átlagos zsidó ember élt, majd a következő három évben problémákkal, kudarcokkal kellett szembe néznie, csalónak, őrültnek nézték. El kellett fogadnia, hogy egyik tanítványa elárulja, a másik megtagadja. Elítélik, megkorbácsolják, tövissel koronázzák, gúnyolják. Saját keresztjének súlya alatt háromszor rogyik a köves útra, majd felfeszítik, és ő meghal értünk.

Csak néhány pillanatig gondoljuk át a Megváltó életét… Mennyi szenvedés, probléma, fájdalom… Mennyi lelki és fizikai kín! Ha valaki tudja, hogy mit jelent ártatlanul szenvedni, az csak ő lehet. Igazi példakép. Ő mondta: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik elfáradtatok és az élet terhét hordozzátok, én felüdítelek titeket!” Micsoda isteni szavak! Rajta kívül valaki más meg tud könnyíteni, szabadítani a problémáktól? Keresztény emberben fel sem szabadna hogy tevődjön ez a kérdés. Ha nincs elég bátorsagunk Jézushoz menni, akkor sincs veszve semmi. Kaptunk tőle egy égi édesanyát, tulajdon szülőanyja személyében. Krisztus valóban kiüresítette önmagát, szolgai alakot öltött, hogy keresztáldozata mellett Máriát is nekünk ajánlja.

A hétköznapi problémákra, szenvedéseikre nem az a megoldás, hogy önsajnálatba vagy közsajnálatba menekülünk. Nem. Azzal úgy sem oldódik meg semmi. A szoba rejtekében, ahol csak az Atya lát, néha ajánlatos lenne igazán elcsendesedni és tisztázni a meglévő bajokat, szembenézni bűneinkkel, amelyek eltávolítanak az Atyától. A szentmiséből való erőmerítés, egy őszinte szentgyónás, örömteli szentáldozás mind-mind megoldás lehet a lehetetlennek tűnő probléma megoldására. Ne feledjük: csak annyi jó van a világban, amennyit mi magunk beengedünk az Isteni világból.