Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

(VII. és X. parancsolat, 1. rész)

Ezek a parancsolatok az ember saját tulajdonát, avagy a magántulajdont védelmezik. Isten akarata szerint minden embernek lehet magántulajdona, legalább annyi, amiből önmagáról és családjáról gondoskodhat. Enélkül túlságosan függne másoktól, és emberi szabadsága kerülne veszélybe. Munkakedve is elsekélyesedne. Mind a saját, mind mások tulajdonának védelmében Isten szólt, amikor a VII. parancsolatban ezt kéri: „Ne lopj!” (Dolgozz becsületesen!). A X. parancsban pedig: „Ne kívánd el embertársad házát, feleségét, sem szolgáját, sem szolgálóleányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé!” (vö. Kiv 20,2–18).

Arról az emberről mondjuk, hogy lop, aki a tulajdonos akarata ellenére elveszi azt, ami másé. Ha titokban teszi, lop; ha nyíltan és erőszakkal, akkor rabol. Ha embert is öl, rablógyilkosságot követ el. Csalónak mondjuk azt, aki csalafintasággal veszi el a másét. Alapelv, hogy ami nem ez enyém, ahhoz nem szabad nyúlnom. Ha mégis elveszem, bűnt követek el. Az Arany ABC tanítja: „Mi másé, azt ne bántsd, mert lelked terheled; tiszta legyen kezed, s jutalmát elnyered!”

A Szentírás felsorolja a VII. parancs elleni bűnöket: „Ne lopjatok. Ne csalja meg egyik a másikat. Ne kövessetek el jogtalanságot, mértékben, súlyban.” (Számok 19-től 35-ig.) „Ha valaki a barmát a máséra engedi legelni, mezejének és szőlőjének a javával fizessen, a kár becslése szerint!” (Kiv 22,5) „Ha pénzt adsz kölcsön felebarátodnak, ne szorongasd őt, mint az uzsorás. Ha kölcsönkérsz valamit, add vissza naplemente előtt.” (Kiv 22,25) „Utálja az Úr a hamis mérleget!” (Péld 11,1) „Többet ér a kevés – becsületességgel, mint a dús jövedelem – igazságtalansággal.” (Péld 16,8)

Isten VII. és X. parancsolataiba ütközik mindenfajta lopás, rablás, károkozás. De vétkezik az is, aki segít másnak ezekben, és az is, aki a kölcsönkért tárgyakat megrongálja, nem adja vissza, aki az adósságát nem fizeti meg, vagy hamis pénzzel fizet, pénzt hamísít, és az is, aki rossz árut ad el, vagy ok nélküli árdrágítást követ el. Aki a talált tárgyat nem adja vissza ismert tulajdonosának. Vétkezik a pazarló családanya, vagy családfő, aki keresetét egyéni szórakozásra költi. Vétkezik az a gyermek is, aki lop szüleitől. Égbekiáltó bűnt követ el a munkaadó, ha a jogos és igazságos munkabért nem fizeti meg annak, aki a munkát rendesen elvégezte.

Isten megbünteti a tolvaj embert. Az Ószövetség pontosan meghatározza a lopásért járó büntetéseket. Íme: ha valaki egy marhát lopott, öt más barmot kellett visszaadnia a tulajdonosnak. Ha valaki éjjel lopott, azt szabad volt megölni. Ha a tolvaj nem tudta megtéríteni a lopott jószág értékét, rabszolgaként eladták, és így kellett vezekelnie. Általában kétszeresen, sőt esetenként négyszer annyit kellett megtéríteni a lopott jószágért (vö. Kiv 21–22).

Ákáb gonosz király és felesége, Jezabel halállal lakoltak azért, mert erőszakkal elvették Nábot szőlőjét. A tizenkét apostol egyike, Júdás folyamatos lopkodással vesztette el Isten kegyelmét. Ő kezelte az apostolok közös pénzét. Kezdetben csak keveset vett el, később többet és többet. Végül megállapítja róla a Szentírás: áruló lett, mert tolvaj volt! Azt mondja a közmondás: „Aki a lopkodásokat nem hagyja el, a szentgyónását fogja elhagyni!” Templomkerülő lesz.

A lopást nehéz megbánni! Különösen a köztulajdon megkárosítását. Hiszen bűnünkre akkor nyerünk bocsánatot, ha megbánjuk és megígérjük, hogy többé nem követjük el. A lopás esetében a bánat nem elég. Az okozott kárt jóvá is kell tennünk. De erre az emberek nem szívesen vállalkoznak. A lopott dolgot nem hajlandók visszaadni, az okozott kárt nem hajlandók jóvátenni. Nem érdemes lopni, mert lelki szempontból sem kifizetődő, elveszítjük Isten kegyelmét, kockáztatjuk üdvösségünket.

Azt tanítja az Úr Jézus, hogy „boldogok a lelki szegények”, vagyis akiknek nem kell mások tulajdona, vagyona, kárt sem okoznak, senkit sem csapnak be, „tiszta a kezük”. Mindnyájunknak kötelessége azért is imádkozni, hogy Isten adjon nekünk tiszta kezet és érzékeny lelkiismeretet.

Napjainkban nagyon divatos a „még több” vágya, mindegy, hogyan, milyen úton. Mások kizsákmányolása, a szegény országok cserbenhagyása divatbűnök lettek a könnyelmű költekezés igényével együtt.

Az emberről hű tükörképet nyújt az is, ha valaki folyton kölcsönkér, s adósságokba keveredik. Ez lehet pénz, könyv, használati eszközök, járművek, miseintenciók vagy bármi más. Szomorú tény, hogy az emberek nagy része harácsol. Ez azt jelenti, hogy összekuporgat mindent, azt is, amire nincs szüksége.

A VII. és X. parancsnak pozitív értelme az, hogy a sajátomból segítek a rászorulókon. Ezzel Jézus tanítása szerint kincseket gyűjtök az örök élet elnyerésére. Észre kell vennem a szegényekben jelen lévő Krisztust. Gyakorolnom kell az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit. Egykor Isten ezek szerint fog megítélni! Érző szív, látó szem kell ehhez. Szentgyónásainkban rendszeresen meg kell gyónnunk, ha nem segítettünk a rászorulókon.