Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Kitekintő

Történelmi visszapillantó a pápaválasztó konklávéról

A következő pápa megválasztása, illetve személye a 118 tagú konklávé tagjainak szavazataitól függ. A kétharmados vagy egyszeri többség eléréséig vajon hányszor száll föl fekete füst, jelezve az eredménytelenséget, amíg végre fehér füst száll majd fel a Sixtus-kápolnából? Gyorsított választási folyamat lesz vagy váratlan fordulatokkal tarkított hosszadalmas huzavona? Nyilvánvaló, a jó milliárdnyi katolikus hívő érdeke az, hogy minél hamarább betöltse az új pápa Szent Péter utódjának a székét. De hogyan zajlik a mindig történelmi különlegességnek számító pápaválasztás, a konklávé imákkal és mérlegelésekkel teljes, felelős időszaka? Történelmi pillanatkép a pápaválasztó konklávéról.

Ima fegyveres őrizet mellett

A konklávé a római katolikus egyház kardinálisainak közössége, akik jogosultak megválasztani a pápát, Róma püspökét, Szent Péter székének betöltőjét. A konklávé szó latin eredete a conclave – szoba – szó, ami összefüggésbe hozható a cum clave kifejezéssel, ennek jelentése: kulccsal elzárható. Utalás ez arra a helyre, ahol zárt ajtók mögött, abszolút titkosan választják a katolikus egyházfőt. Voltak időszakok, amikor kifejezetten fegyveresen őrizték a helyet, hogy lélek se ki, se be ne mehessen, csak az arra jogosultak. Így volt ez például a középkorban, amire egy 1415-ből származó kép is utal. A fegyveres őrizet a mai napig „kijár” a konklávénak.

A „pápaválasztó gyűlés” intézménye az olasz városközösségek mintájára alakult ki és szilárdult meg a 12. század óta. 1059 húsvétján a lateráni zsinat In nomine Domini/Az Úr nevében kezdetű, pápaválasztásról szóló dekrétumában a kardinális püspökökre, a kardinális diakónusra bízta a tanácskozás jogát, majd a római nép jóváhagyását rendelte el. Ténylegesen azonban a pápaválasztók kardinálisok voltak, formálisan is kizárták a világi uralkodókat a pápaválasztásból. A császárnak megerősítési joga volt. Először 1198-ban alkalmaztak szavazócédulákat III. Ince pápa választásánál. Az első konklávéra 1241-ben került sor. Akkor még annyival egyszerűbb volt a dolog, hogy mindössze 12 bíboros rendelkezett választási joggal. 

Elégetett titkok – szavazás Isten akaratát keresve

A legrövidebb idő, azaz egyetlen nap alatt sikerült megválasztani 1276. január 21-én V. Ince pápát. A leghosszabb konklávé 1005 napig tartott, azaz két év, kilenc hónap és két nap volt a tartama. IV. Kelemen pápa halála után 1268-ban nem alakult ki kétharmados többség. Viterbo városa, amelynek püspöki palotájában volt a választás, úgy határozott, hogy a huzavona után kiéhezteti a kardinálisokat. Csak vizet és kenyeret kaptak, a palota tetőzetét is befedték, és úgy őrizték, hogy semmi és senki be ne tudjon jutni. A konklávé helyéül a 14. század óta Róma, illetve a Vatikán szolgált, de ezt csak 1996-ban rögzítette II. János Pál pápa Universi dominici gregis kezdetű dokumentuma.

A zárt ajtók mögött tartott választás meghatározott ceremónia szerint alakul. Az első napon csak egy választási fordulóra kerül sor, a következő napokon kettőt délelőtt, kettőt délután tartanak. A szavazócédulára a bíborosok az általuk favorizált jelölt nevét írják fel, jól olvashatóan a 2x2 centiméteres cédulára. Minden cédula ugyanazt a feliratot tartalmazza latinul: „Eligo in Summum Pontificem” – Legfőbb elöljáróként/püspökként választom… Ide kerül a név. Ezután minden bíboros rangja sorrendjében az oltárhoz lép, magasra emeli szavazócéduláját, majd letérdel, s ezt mondja: „Testor Christum Dominum, qui me iudicaturus est, me eum eligere, quem secundum Deum iudico eligi debere” – „Tanúmul hívom az Úr Krisztust, aki bíróm, hogy azt választom, akit Isten akarata szerint választanom kell.” Majd a szavazócédulát a szavazatgyűjtő urnába helyezi. A választást segítő három szavazatszedő bíboros ügyel a szabályszerűségre, feljegyzik a már szavazott kardinálisok nevét. 30 eredménytelen szavazás után egyszerű többséggel választják meg az új pápát, ekkor már nem szükséges a kétharmados többség. A jelenlegi egyházfő, XVI. Benedek megválasztásakor 15 választási forduló volt.

Az eredményes választás után megkérdezik a leendő pápát, elfogadja-e a megválasztását. Igen esetében a szavazás helyeként szolgáló Sixtus-kápolnában az oltár előtt elhelyezett pulpitusra lép a pápai jelvényekkel kezében, s fogadja a rangsor szerint hozzá forduló kardinálisok engedelmességi ígéretét és köszöntését. Majd a pápaválasztás záró aktusaként a jelenlévőkkel együtt Te Deumot énekel, illetve imádkozik.

Az eredménytelen szavazati fordulók után a szavazócédulákat nedves szalmán olaj és szurok hozzáadásával elégetik, ez fekete füstöt képez, s jelzi a kívül valóknak, a Szent Péter téren várakozóknak a választás eredménytelenségét. Amennyiben a szavazás eredményes, a szavazócédulákat száraz szalmán jó adag kóc hozzáadásával elégetik, ami fehér füstöt képez. A színek egyértelműségének érdekében manapság már bizonyos vegyi anyagokat is hozzáadnak az égő szalmához. 

A könnyek szobájától a Habemusig és az első urbi et orbi áldásig

Miután az új pápa elfogadta és igent mondott a megválasztására vonatkozó kérdésre, attól a pillanattól fogva gyakorolja a pápai jogokat és kötelességeket. A bíboros dékán ezután felteszi neki a kérdést: „Quo nomine vis vocari?” – Milyen néven hívjanak, mi legyen a neved? Ezt nagyon szép jelképes cselekmény követi. A Sixtus-kápolna oltárrészének oldalán – Michelangelo hatalmas Teremtés-freskója alatt – található ajtón keresztül az új pápa belép a camera lacrimatoriába, a könnyek szobájába. Ebben a vörös drapériás teremben vesz búcsút addigi életétől, más értelmezés szerint ez az a hely, ahol a megválasztott pápa szabad utat enged pár pillanatra örömének. Itt található a fehér pápai reverenda és az aranysújtásos stóla, amit felvesz. Egyedül öltözik fel, majd visszatér a konklávéba, ahol fogadja a tiszteltnyilvánításokat. A procedúra végén a protodiakónus bíboros a Szent Péter-templom áldáserké­lyéről, a Bene­dic­tions-loggiáról ország-világnak bejelenti: „An­nun­tio vobis gaudium mag­num, habemus papam…” – „Nagy örömet hirdetek néktek, van pápánk…”. Majd az új pápa rövid beszéde után urbi et orbi, Róma városának és a világnak szóló áldást ad. Hogy ki lesz ő, és mikor teszi meg ezt, ez még az Úr titka…

(Forrás: America.org, stpetersbasilica.org)