Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Sokakban felmerül a kérdés: hogyan böjtöljek, miért böjtöljek, vagy kijelentik: én úgysem tudom, hogyan kell, tegyék azok, akik tudják, én majd csak átvészelem ezt a bizonytalan időszakot, majd csak lesz valahogy, s megbújok tudatlanságomban, mert akkor nem felelek érte.

Hogy ez a homály szertefoszlódjon, nézzük, mire tanít a nagyböjt első péntekén templomainkban elhangzott ószövetségi olvasmány (Iz 58,1–9a). Izajás próféta szavai a helyes böjtölésről szólnak. Nem haszonlesésből és képmutatásból történik. Ha nem fékezem indulataimat, másokat bántalmazok, mit sem ér áldozatom, „soha nem szerez meghallgatást a magasságban”. Böjtöm ne külsőségekben mutatkozzék meg. Nem mások, hanem Isten előtt kell böjtölnöm.

Ilyenkor figyeljünk oda az igazságtalanságokra életünk minden területén: „törjük össze a jogtalan bilincseket”, vállaljuk fel az alamizsnálkodást: „törd meg az éhezőnek kenyeredet”. Gyakoroljuk az irgalmasság testi, lelki cselekedeteit. „Ne fordulj el embertársad elől”, főleg ha az segítségedet kéri, ha látod, hogy rászorul. Járjunk nyitott szemmel. Ne csak a magunk hasznát hajhásszuk, gondoljunk másokra is. Próbáljunk az ő szemükkel nézni, átérezni azt, amit a másik él át.

Nem könnyű jól böjtölni. A negyvennapos pusztai vándorlás alatt még Jézust is komoly kísértések érték (Lk 4,1–13). Maga Jézus ad példát, hogyan lehet ezeket legyőzni. Fegyvereink ebben: az állhatatosság, a kitartás a jó elhatározás mellett, a mély hit, az Atyához való tartozás megingathatatlan megvallása, az örök cél szem előtt tartása.

A hatalmat, mely minden embernek megadatott valamilyen formában, nem a magam hasznára kell felhasználnom. Figyelnem kell a testi táplálékon kívül az éltető, magasztosabb lelki táplálékra. A mértéktelenségnek, legyen az munka vagy bármilyen jónak mutatkozó dolog, mivel a jóból is megárt a sok, nem szabad elcsábítania. A keresztény ember csak az Urat imádja, és csak neki szolgál.

A böjtöléseket fel lehet ajánlani nemes, jó célokért, de nagyon vigyázzunk, ne akarjuk Istent a mi szolgálatunkba állítani. Ne várjuk el tőle, hogy ha mi helyesen böjtölünk, akkor ezt vagy azt tegye meg nekünk… Ez már mély kísértés, amire a válasz Jézus szavaiban rejlik: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” (Lk, 4,12).

A II. vatikáni zsinat nyomán, az egyházi előírások szerint a nagyböjtnek kettős jellege van: a keresztségre való emlékezés és az Isten igéjére való mélyebb odafigyelés. Ezek felkészítenek a húsvét méltó megünneplésére.

Legalább a húsvéti időben gyónni kell, ezután találkozhatunk a feltámadt Krisztussal a szentáldozásban. Az egyház előírásai alapján testünket böjtöléssel készítjük elő az ünnepre. A böjti önmegtartóztatások köteleznek és fegyelmeznek. A helyes böjtölés a kereszténység tudatos felvállalása. Nem szomorúságot, hanem lelki szabadságot, felszabadulást, örömet okoz. Tudom, hogy célja van: „könnyebben távol tudjuk tartani magunkat a bűntől”, a testet kordában tartva, azt a lélek szolgálatába állítva, ahogy Szent Pál is tanította.

Legalább ilyenkor, ebben az időszakban legyenek imáink mélyebbre hatóak. Vegyük kezünkbe a könyvek könyvét, a Bibliát röpke öt percre a nap folyamán. Ne feledkezzünk el az alamizsnálkodásról, ez is böjti lelkigyakorlat, sőt bármilyen jó szándékú cselekedet, másokért mondott és felajánlott ima is az. Semmit sem saját érdekből vagy számításból kell tenni, a böjtöt sem. Nem öncél, hanem Isten felé irányuló, az ő akaratát kereső, üdvösségre törő cselekedet az, lényege az egyén számára a lelki tisztulás.