Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Egy falat a léleknek
  • Isten, látva a vergődő világot, szüntelenül azon munkálkodik, hogy irgalmával kiemelje, szeretettel kivezesse, fenntartsa, és jóakaratával megerősítse.
  • „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Rom 5,20). Ez már a vízözön idején is megmutatkozott. A gonoszságban megátalkodott emberi állapot idején Isten meghívta Noét és meghitt kapcsolatra lépett vele.
  • Ábrahámot is a pogányok közül hívta meg, ígéreteivel elkötelezte önmagát neki és kitüntette látogatásaival. Mindezt azért tette, hogy Ábrahám is megtanulja szeretni az Istent. Nem félelemből, hanem szeretetből tisztelje őt.
  • Megfigyelhető, hogy ahol az isteni szeretet lángja felgyújtotta az emberi szíveket, és az ember érzésvilágát egészen betöltötte Isten szeretete, ott, azok az emberek mintegy a szerelemtől megsebezve kezdtek vágyódni arra, hogy testi szemükkel szemlélhessék az Istent.
  • De hogyan tudná szemlélni Istent a gyenge emberi szem, azt, akit a világ nem képes befogadni? Az igazi szeretet eltekint a megokolástól, nem alkalmazkodik a hogyanhoz sem. Az igazi szeretetet nem lohasztja le, ha valami lehetetlen, és nem riasztják vissza a nehéz­ségek.
  • A szeretet elemészti azt, akit szeret. A szeretet oda megy, ahová vonzódik. A szeretet vágytól ég, és vágyból végrehajt olyan dolgokat is, amelyek emberi léptékkel lehetetlennek tűnnek.
  • Az, aki szeret, arra törekszik, hogy láthassa azt, akit szeret. Nem az érdemek sokasága vagy a teljesítmények a fontosak, hanem a szeretet.
  • Ezért van az, hogy a szeretet, amely Istent látni kívánja, nem mérlegel, hanem buzgón törekszik a jóra. Ebből fakad az a bátorság, amely azt mondja: „Ha kegyelmet találtam előtted, mutasd meg nekem arcodat” (vö. Kiv 33,13).