Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Gondviselés – nem túl gyakran használjuk a hétköznapjainkban, sokkal inkább azt mondjuk, „szerencsém volt”. Visszatekintve a Szent Margit Ház elmúlt évének eseményeire, mondhatjuk: „szerencsés” év volt. Mégis ez így kevés, mert szívemben hála van, és ez a hála egy személyre irányul: a gondviselő jó Istenre.

A Szent Margit Ház Csík­szentdomokoson elsősorban lelkigyakorlatos csoportoknak, személyeknek ad otthont. A gondviselő Isten jósága az, amikor egy-egy lelkigyakorlatra fáradtan, tele kérdésekkel, de reménykedve, bizakodva érkeznek azok, akik meghallották a hívó szót: „személyesen kísért lelkigyakorlat”, „a lelkigyakorlat teljes ideje alatt csend” – ezt akarom, de vajon kibírom a csendet, kibírom, hogy csak magamra és Istenre figyeljek? Aztán megtapasztalva, ahogyan Mustó Péter jezsuita atya fogalmaz, hogy „csendben születik az élet”, egy-egy lelkigyakorlat végén sugárzó arccal, hálatelt szívvel lépnek be ismét a világ zajába. Szinte semmi sem változott, csak annyi, hogy a csendben élet született, amivel már nem éldegélni, hanem valóban élni lehet. Havonta kínáltunk fel ilyen lehetőséget, rövid hétvégéket, négy–nyolc napos lelkigyakorlatokat, együttműködve a Marosvásárhelyen és Gyergyószentmiklóson élő nővértársainkkal. Számunkra, segítőnővérek számára a lelkikíséretben nagy ajándék a „Gondviselés gondviselése lenni” – ahogyan ezt alapítónőnk, Gondviselésről nevezett Boldog Mária hagyatékként bízta ránk. Amikor együtt lehetünk úton egy személlyel, aki nyitogatja szívének, lelkének örömét, bánatát saját maga, a jó Isten felé, és ebben egy parányit is segíthetünk a meghallgatásban, jelenlétben, érezzük, látjuk, tapasztaljuk, hogy Isten szó szoros értelemben „viseli” a gondját minden embernek. Így tudjuk egymást megajándékozni szavak nélkül, csendben.

Tudunk azonban hangosak is lenni. A Szent Margit Ház otthont ad a gyerekeknek, felnőtteknek, akik népi gyökereikhez ragaszkodva, közösség után vágyva, népzenét, néptáncot tanulnak. Ebben az évben először szerveztük meg a domokosi szokásokat, felidézve a „gyermeklakodalmat” több mint 60 résztvevővel. Heti rendszerességgel találkozik a házban a Tenyeres-Talpas néptánccsoport. Velük gyakran szervezünk közös kirándulásokat, bográcsozást, együtt megyünk viseletben ünnepekkor szentmisére, adventi koszorút kötünk, farsangot ünneplünk, és ha kell, kalákázunk egymásnak.

Kéthetente találkozik a házban a Rebeka csoport. Édesanyák, akik már több mint öt éve kitartóan időt szánnak a találkozókra, mert „itt megnyugszunk”, „olyan sokat tanultunk” – mondják gyakran. Hálát adunk a Gondviselésnek, hogy ez a csoport él, reményt sugározva a családjaikban és környezetükben.

Az elmúlt évben otthont adhattunk két nemzetközi találkozónak is. Augusztus elején olasz, francia, német, osztrák, svájci és magyar nővértársaink találkoztak a házban, hogy egymást jobban megismerjék, hivatásukban, küldetésükben egymást erősítsék. Szeptember elején egyhetes tábort szerveztünk osztrák és német fiatalok számára, akik azért jöttek, hogy megismerjék a mi vidékünket, lakosait, de nem turistákként, hanem segítséget nyújtva a hétköznapi teendőkben, kaszálás, krumpliszedés, legelőtisztítás, festés, kertelés terén. Nagy örömmel és hálával tekintünk vissza ezekre a találkozókra, mert kézzelfoghatóan élhettük meg a Gondviselést a másságok találkozásában, a nyitottságban, ráhagyatkozásban, abban, hogy nem az számít, ki milyen nyelven beszél, mennyire gyakorlatias, falusi vagy városi, nyugati vagy keleti, hanem annak a jóságnak a továbbadása, amely mindannyiunk szívében él, vagyis a szeretet.

Márton Áron püspök akarta, hogy valamikor otthont adjon szülőfaluja egy szerzetesközösségnek, akik neveléssel, képzéssel segítik népünket. Így mi, segítőnővérek a Gondviselés különös szeretetének éljük meg jelenlétünket Csíkszentdomokoson. Hálából és az évente megrendezett Márton Áron Konferencián elhangzott tanításból lelkesedve Márton Áron esték címmel szerveztünk idén egy programsort meghívott előadókkal. Célunk az volt, hogy főként a fiatalok jobban megismerjék Áron püspök „tanítását és példáját”. Bensőséges, életet adó esték résztvevői lehettünk.

A Szent Margit Ház több mint húsz éve épült. Több kisebb-nagyobb felújítást végeztünk már rajta. Néhány éve szükségesnek látjuk a nyílászárók kicserélését energiatakarékosság szempontjából. Soha nem volt rá elegendő anyagi keretünk. Idén ismerőseinkkel erről beszélgetve bátorítást kaptunk, hogy fogjunk hozzá. De miből? Akkor egyik barátunk azt mondta, „én adok nektek két ablakot”. Egy másik meg azt: „én a kápolna ablakát szeretném nektek ajándékozni”. Hozzáfogtunk. A Mária Rádió is felkarolta ügyünket és még sok adományozó áldozatot hozó szeretete. Megtörtént a csoda, idén az összes nyílászárót ki tudtuk cserélni. Számunkra ez a Gondviselés olyan megnyilvánulása volt, amit még soha nem tapasztaltunk. Még a ház külső szigetelésére lenne szükség. Lesz-e olyan „szerencsénk”, hogy ezt is meg tudjuk tenni? Biztosan nem, mert hálával mondhatjuk az elmúlt év tapasztalatára tekintve, hívő embernek nem szerencséje van, hanem, legyen az lelki építkezés, legyen az házépítés, neki Isten viseli gondját mindenben!