Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

A hősök emlékművénél elhelyezett adventi koszorút körülállva kezdődött Gyimesközéplokon a Gaudete vasárnap ünneplése. Az adventi koszorút most is a ministránsok nagyszámú csoportja vette körül. Mögöttük ugyancsak liturgikus öltözetben az énekkar és a hívek szép számban. Itt, a téren adventi gondolatait a kultúrigazgató, Ambrus Róbert osztotta meg valamennyiünkkel. Olyan keresztény ember hitvallása volt, aki tisztában van, hogy a kultúrát gyakorta a kultusz táplálta, s valahányszor a kultúra elszakadt a kultusztól, a kultúra a kiüresedés és a hanyatlás útjára sodródott.

Ha gondolkodásunkban mindenek fölött állnak az anyagiak, akkor alig van okunk az örömre. Ellenben ha a lélek értékei elsőséget élveznek életvitelünkben, akkor az örömnek is helye van szívünkben családunkban és az egész közösségben. Így gondolkodtak őseink is, akik „E napon felhagytak a böjtöléssel, megzengették az ünnepi liturgia hangjait, mert már előízét kóstolgatták a megváltás közeli ünnepének.”hallottuk az igazgató úrtól. Felvázolta személyes tapasztalatait, hogy a különböző korosztályok felfogásában mi az öröm feltétele. Nagyon leleményesen mutatott rá, hogy mennyi minden van körülöttünk, aminek örvendeni lehet és kell. Még akkor is, ha Szt. Pál sorsa az osztályrészünk: „Vigasztalás tölt el, s minden bajom közt is túlárad bennem az öröm.”(2Kor 7,4). Baj és kínlódás volt és lesz is mindig, de mindezen negatív hatások fölé emelkedik az öröm annak a lelkében, akinek élő a hite, mert az tudatában van, hogy „Isten nem hagyott magunkra! Nem hagyott ki semmit sem az ő alkotásából, ami miatt nekünk szomorkodni kellene, és megadott mindent, aminek örvendezhetünk.” Konkrétan mik ezek? – Itt ismét az igazgatót idézem: „örvendj, te ember, mert szeret az Isten, mégpedig személyes szeretettel… Örvendj, mert Isten létbe hívott, mivel terve van veled, terve van életeddel. Örvendj, mert irántad való végtelen szeretetből lett érted emberré. Örvendj, mert irántad való szeretetből halt meg a kereszten érted. Örvendj, mert érted támadt fel, hogy neked új életet adjon. Örvendj, mert boldognak akar látni, s meghívott szentjeid közé. Örvendj, mert örök életet helyezett kilátásba neked. Örvendj, mert célja van életednek.”

 A végén az öröm vasárnapjától a karácsonyig terjedő idő tartalmát így fogalmazta meg: „Kerestem Istenemet és visszahúzódott tőlem, kerestem a lelkemet és nem találtam, kerestem a testvéremet és megtaláltam mind a hármat.”

Ezután felvonultunk a templomba, megünnepelni a legszentebb áldozatot. Ennek keretében Hanuleac Tamás gyimesbükki segédlelkész hirdette az igét. Mondanivalóját két gondolat köré csoportosította: elsőként a türelem erényének mibenlétét és szociális vonatkozását fejtette ki, majd az ajándékozásról szólott. Vissza kellene adnunk az ajándékozásnak az igazi tartalmát, mert ma versengéssé fajult. Az ajándékozás viszont akkor hiteles, ha Isten szeretetét utánozzuk, mely nem a mennyiségre összpontosít, hanem a minőségre. Milyen szívvel teszem!

Nem hallgathatunk az énekkar teljesítményéről. Lent a hősök emlékművénél is, de a szentmise alatt is színvonalas szép énekükkel segítettek, hogy teljesebben adjuk át magunkat Isten imádásának.