Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Beszélgetés Bodó György plébánossal és Mihók Edit könyvtárosnővel 

Gyimest nemcsak gyönyörű természeti adottsága, hanem vallásos, szorgalmas közössége is egyedivé teszi. A vallásosságot itt kezdetektől olyan sziklaalapra építették, mint a gyimesi, kőből felépülő hegyek. Napjainkban a gyimesközéploki Szent Mária Magdolna oltalma alatt álló egyházközség plébánosa, Bodó György is a közösség fejlesztésén, nevelésén munkálkodik. Pasztorális tevékenységéről kérdeztem irodája meghitt hangulatában. Szívélyesen fogadott Mihók Edit könyvtárosnő is, aki mindig kész arra, hogy az emberek segítségére siessen, fiataloknak tanácsokat adjon, és az egyházi élethez hozzájáruljon.

A plébánia évében sikerült-e megvalósítani olyan programot, amely az egyházközség lakóinak jobban felkeltette érdeklődését a lelki élet iránt?

B. Gy.: Már négy és fél éve vagyok itt. A plébánia anyagi vezetése egyre nehezebb válságos világunkban, de ennek ellenére mindig nagy hangsúlyt fektettem a közösségre is. Ki szeretném emelni, hogy a vasárnapi négy misét  több mint száz ministráns jelenlétében nagyon jól meg tudjuk szervezni, nemcsak vasárnap, hanem kisebb-nagyobb ünnepek alkalmával is. Számomra a liturgikus év ünnepeiben a legfontosabb, hogy az oltárnál szolgálókkal és a hívekkel együtt mélyen átéljük e különleges napok tartalmát. A plébánia évében tudatosabban hangsúlyt fektettünk a kisebb csoportokra is. Külön találkozásom volt, több alkalommal is, a kántoriskolában tanuló fiúkkal, valamint az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum diákjaival is.

E találkozások a gyakorlatban annyit jelentettek, hogy különböző problémákat igyekeztek megbeszélni, átvitatni egy-egy vacsora során. A ministránsok nagy száma miatt több közös vacsorára, illetve hétvégi együttlétre is szükség volt. Egyik alkalommal a fiúk, másik alkalommal a lányok jöttek el.

B. Gy.: A plébánia évében az egyháztanács tagjaival is hitébresztő beszélgetéseket folytattunk. Ezek inkább hittanóra jelleggel bírtak. Nem a csillár áráról vagy az új ablakokról, hanem hitbeli meglátásokról beszélgettünk, tanácskoztunk. Találkoztam a polgármesteri hivatal dolgozóival. Körükben olyan dolgokról is szó esett, amik másképp, a plébánia falain belül nem merültek volna fel. A problémákra együtt igyekeztünk megoldást találni. A hívek „nevelésének” szempontjából értékes volt a rózsafüzér-találkozókon való részvétel. Az utolsó nagy itt volt Gyimesben, ez azért is fontos számomra, mert azon a találkozón tudatosult bennem, hogy a Gyimesek völgyében minden nap annyi Üdvözlégyet mondanak el a társulatok tagjai, hogy mindenkire, csecsemőre, fiatalra, idősre egyaránt, „jut két és fél ima”. Ezen kívül hangsúlyt fektettünk arra, hogy a plébánia nyitott legyen mindenki számára. Hogy bárki bármikor, félelem nélkül beléphessen épületünkbe. Ennek érdekében nyitottá tettük a plébánia kertjét is. Napjainkban az utcáról teljesen átlátható, úgy gondolom, vonzó mind az itteni embertársaimnak, mind a turistáknak. Mindezek elindíthattak a híveinkben valamit.

M. E.: „Kedves” szokás kezdődött tavaly egyházközségünkben a plébános javaslatára. Adventben a gyimes­kö­zép­loki  plébánia, illetve templom szomszédságában elkészült egy pompás koszorú négy gyertyával. Idén is egyenként gyúlnak ki rajta a gyertyalángok a karácsonyt megelőző négy hétvégén. A gyertyafények csillogásánál a négy szombat estén a hívek adventi gondolatokat hallgathatnak meg, hogy minél bensőségesebben készülhessenek a karácsonyra. Az első gyertya a hitért, második a reményért, harmadik az örömért, a negyedik pedig a szeretetért lángol. Az első szombat gyertyafényénél a hitről, annak fontosságáról kaptak üzenetet a szentmisére érkező hívek. Felvetődött a kérdés: lényegében mi a hit? Emberi képesség, amely által fel tudja fogni a lelki valóságot. Bizalom Istenben, amellyel őszinte gyermeki kapcsolatot teremthet vele.

Az említett gyertyagyújtás szertartásának szépségére, egyediségére a plébános is rámutatott, amikor reményeiről kérdeztem, a jövő évre irányítva figyelmét.

B. Gy.: Én mindig optimista vagyok. Boldog vagyok azért, hogy olyan közösségnek lehetek a lelkipásztora, amelyben van imádságos lelkület és tenni akarás. Amikor látom, mennyire fontosak az új egyházi év első percei a fiataloknak, gyermekeknek, illetve az idősebb híveknek, megnyugtató boldogság, öröm jár át a jövőre nézve, mert minden jó kezdet magába hordozza a jó folytatást. Remélem, hogy ez a jó tükröződni fog mind a hívek lelkivilágán, mind a plébánián, az elkövetkező évek során is. A hívek – minden generáció – hozzáállása példaértékű. Elégedett vagyok munkájukkal. Úgy érzem, nyitottak a változtatásokra, fejlődésre. Támogattak, támogatnak, és bízom benne, hogy támogatni is fognak.

Mint kiderült, a gyimes­közép­loki hívek többsége anyagiakkal, hozzáállásukkal, valamint fizikai munkával támogatja plébániáját. Az anyagi támogatásuk a templom belső terében, valamint a külső térben is megmutatkozik. Az új ablakok, csillárok, az új, öntött stációk mind azt jelzik, hogy itt, a Gyimesekben vallásos, jó szándékú, támogatásra kész emberek laknak.

B. Gy.: Jó szándékuk a nyári kalákákban is megnyilvánul. Idén is megszerveztük a kaszáló-takaró kalákákat, hogy az egyházközség területeiről összegyűjthessük a termést. Jó volt látni és érezni, hogy a hívek készek félbehagyni saját munkájukat, és összefogva segíteni másokat. A ministránsokkal együtt minden generáció képviseltette magát. Kicsik és nagyok egyaránt dolgoztak.

A könyvtárosnő a már több mint tízéves múltat magáénak valló kórust emelte ki mint „támogatót” a liturgia megszervezésében, a plébánia életének fellendítésében.

M.E.: Az egyházi életet szebbé teszi a vegyes kórus, a megközelítőleg harminckét tagjával. Tizenévesektől kezdve nyugdíjas korig átfogja mindazokat, akik aktívan jelen vannak az egyházközség életében. A nagy egyházi ünnepeket megelőző idősza­kokban a szép énekek által értékesebbé, szebbé varázsolja a hívek együttlétét a szentmisén.

Lelkesen beszél a kórustalálkozókról is…

M. E.: A kórus minden évben lelkesen készül a csíki egyházmegyék kórustalálkozójára, ahol mindig értékes elismerésben van része. A csoport munkáját lelkesen vezette Szentes László kántor, majd nyugdíjba vonulása után Balla László folytatta, folytatja mind a mai napig. Önzetlen segítséget nyújt a plébános, a kántor úr és néhányan a kórustagok közül azért, hogy a minden péntek esti próbára el tudjanak jutni a kórustagok a plébániától távol eső falurészekről is. A kórus mindig kész bekapcsolódni a liturgiába, az egyházi élet rejtelmeibe, a ministránsok szolgálata mellett nagymértékben hozzájárulnak az ünnepek harmóniájának megtartásához, annak felemeléséhez. Úgy vélem, ez így szép, és folytatnunk kell ezt, amíg csak lehet. Továbbadni gyerekeinknek, unokáinknak.

A technológia fejlettségének világában hogyan tehetünk tanúságot a hitünkről munkahelyünkön, iskolában, egyetemen?

 

M. E. A mindennapi életünk része a technológia, a számítógépek, az okostelefonok, amelyek információkat hordoznak az élet minden területéről, természetről, irodalomról, pszichológiáról, illetve sok más tudományról, így a vallásról is. A megnyitott ablakok között találhatóak azok az oldalak is, amelyek által nap mint nap közelebb lehetünk Istenhez. Olvashatunk, ugyanakkor megoszthatunk vallásos jellegű információk milliói közül. Arra, hogy miként tudok tanúságot tenni a hitemről egy munkaközösségben, jó példa a mindennapi evangélium elolvasása. Lehetőleg ne hagyjuk ki, és naponta, mielőtt megkezdjük a munkánkat, keressünk meg ilyen oldalt, és ezt elolvasva táplálkozhatunk belőle. Ezáltal elviselhetőbbek és érthetőbbek lesznek a nap folyamán történő események. Mindannyiunk számára örömet, bátorítást és sok munkakedvet adhat.

 

 

Lejegyezte: Tankó Emőke