Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Az udvarhelyszéki főesperességi kerület fiataljai számára ifjúsági lelkinapot szerveztek a székelyudvarhelyi Márton Áron Ifjúsági Házban december 13-án. Az egésznapos program lehetőséget biztosított a lelkes fiataloknak egy nagyon időszerű kérdés megvizsgálására. A nap témája az istenképeink volt, amelyet Balla Imre, székelyudvarhelyi Szent Miklós plébánia segédlelkésze vezetett fel. Ezt követően volt kiscsoportos foglalkozás, amelynek keretében sikerült egyéni tapasztalatok alapján megosztani a gyógyulás útját az istenképiség területén. Az Istent dicsőítő éneklésben, a játékban, a szentségimádásban, a szentgyónásban és a szentmisében a résztvevők mély egységet éltek át a köztünk lévő Istennel és egymással. Köszönet a legapróbb erőfeszítésért, ami segítette a lelkinap létrejöttét (zene, szendvics, tea, meleg szívű, őszinte fiatalok…). Kovács Péter székelykeresztúri plébános vezetésével több mint negyedszáz fiatal vett részt a lelkinapon. A székelykeresztúri fiatalok rövid beszámolóiból bepillantást nyerhetünk a nap dinamikájába.

Egy újabb év, ahol ismét megadatott a lehetőség, hogy részt vehessek az adventi ifjúsági kerületi lelkinapon Szé­kelyudvarhelyen. Ezúttal megközelítőleg 70–75-en vettünk részt, ismerős és új arcok is voltak. Az egész napot megszínesítette a különbnél különb játékok sokasága és a közös éneklés, ami mindig feltölt. A lelkinap témája az istenképeink volt, egy számomra aktuális téma. Sikerült kicsit magamba néznem és elgondolkodnom, hogy milyen istenképek vannak jelen az életemben, milyen is az istenképem. Ahogy az előadásban is hallhattuk, pozitív és negatív istenképek is vannak és abból is több forma, soknál magamra ismertem, de egynél leginkább: az a gondviselő istenkép volt. Meg szeretném osztani veletek, hogy mostanság több negatív, rossz dolog ért egymás után, de a jó Isten ott volt velem, nélküle magamra maradva nem igazán tudtam volna átlépni mindezeken, ismerve önmagamat. De Istennel, hittel, szeretettel és imádkozással mindig sikerült. „A gondviselő Isten” egy pozitív istenkép, mely mondhatni jelen van az életemben, sokszor rájöttem, hogy Isten mindig gondomat viseli, és vele haladva minden nap a nehézségek könnyebbek. Segít, hogy az apró örömöket is megláthassam a mindennapjaimban. Úgy érzem, szükségem van a lelkinapra, töltekezem belőle, jobban megerősített az adventi elhatározásomban, még közelebb érezhetem magamhoz Istent. Új lelkülettel és erővel indulhattam egy újabb hétnek. Egy gondolattal zárom soraimat: „Isten sosem késik, sosem siet, hanem mindig éppen időben érkezik. (Gál Orsolya)

Nagyon vártam az adventi lelkinapot, mert úgy éreztem, hogy szükségem van kizökkenni, kikapcsolódni a szürke hétköznapokból, megállni és elmélyülni. A lelkinap előtt arról beszélgettem egy kedves barátommal, hogy mennyire szükségünk van a feltöltődésre, ugyanis mindkettőnket kifárasztott az elmúlt idő. A téma érdekes, a hangulat jó volt. Az emberekkel való találkozás és beszélgetés bearanyozta a napomat. Számomra a szentségimádás volt a nap fénypontja, amikor igazán el tudtam mélyülni, figyelni magamra, a belső hangokra, és össze tudtam szedni gondolataimat, érzéseimet. A szentmise alatt kihasználtam a gyónási lehetőséget, így tiszta lélekkel készülök Jézus születésére. Nagy mélységgel, ürességgel indultam a lelkinapra, de feltöltődve, boldogan érkeztem haza. Örülök, hogy e mellett döntöttem!(Szász Éva Tímea)

 

 

(Összeállította: abpdon)