Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Az új esztendő küszöbén és első napjaiban sokan keserű emlékekkel búcsúznak a régitől. Elsuhant, mint a tolvaj, iszákjába gyömöszölve a csekély fizetések vagy nyugdíjak maradékát, mások munkahelyét, sovány családapák zsebeit fosztotta ki. Elvitte, esetenként, vele együtt a szív melegét is. De mindezzel nem elégedett meg. A mosolyt is lelopta sok gyermek arcáról, a nehézségek pedig az emberek hitét tette próbára. Saját politikusaink részéről is nagyrészt csak az ígérgetésekkel maradtunk. Pedig mennyi bizalom élt szívünkben a harmadik évezred tizennegyedik esztendejének elején!

Csüggedten térdeltem karácsonykor a betlehemi jászol előtt. El akartam panaszolni az Isteni Gyermeknek a magam csalódottságát, a „jóknak” tartott embertársaimtól kapott rosszat és igazságtalanságot, oda akartam tenni népem fájdalmai mellé életem problémáit, gondjait is. De nem jött szó az ajkamra. Félúton megállt bennem a gondolat is! Mert akkor láttam meg lelki szemeimmel a Gyermeket, Jézust, az Isten Fiát, a barlang rideg kövei között…

 

Gondjaim egyszerre gazdagsággá váltak az ő szegénysége láttán. Csalódottságom és megpróbáltatásom meleg kényeztetés lett az ő kitaszítottsága mellett. S egyszerre így kapott új értelmet Szent Pál apostol szava most, az új év kezdetén: „Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.”

Íme, itt az új esztendő, az ismeretlen, a tiszta, az elölről kezdődő, aki
még takargatja hamvas arcát, de iszákjában a megújulást hozza számunkra, a kereszténység mélységes értelmét és lényegét; az újjászületést.

Újjászületés! Nikodémus éjjeli látogatásában a Mesternél kétkedve érdeklődött annak mibenlétéről, lehetőségeiről. És azóta is hitünk misztériuma. Értelmébe nem is lehet csupán ésszel behatolni, de a szeretettől kigyulladt szív számára nem titok.

Magam előtt látom Assisi Szent Ferencet, amint utolsó darab ruhájától is megfosztja magát és visszaadja földi édesapjának. Aztán egy szál alsóruhában kitárja karjait az ég felé és boldogan kiáltja: most már nem Bernardone Pietro az én édesapám, most már igazán mondhatom; Miatyánk, ki vagy a mennyekben!

Ez az újjászületés. Nem kell hozzá teológiai fejtegetés. Boldog, aki megérti. Ez az imádság kísérjen el az új, 2015-ös esztendőben. Hisszük, szent meggyőződéssel valljuk és kemény elszántsággal hirdetjük, hogy csak ezen az úton leszünk képesek, lesz képes az egész emberiség, hogy végre egy akarattal imádkozza: Jöjjön el a Te országod; legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.